Ki Sz. Pétervárott valamelly fényes estélyben részt vett, meggyőződhetett az iránt, mikép a magasb társaskör Európa minden fővárosaiban a felsőbbség, kellem és elegantia bélyegét viseli. Párisban ugy mint Londonban, Berlin- vagy Bécsben a felsőbb körökben ugyanazon szokások, nyelv, finomság a balságokkal együtt divatoznak.
Ilka nagyherczegnő Kamennoi-Ostroffban fogadja fényes vendégeit. E csinos palota a kis Neva partján áll, az ugynevezett szigeteken. A kis Neva egy ága a nagy folyamnak, melly a főváros kapui előtt hétágra oszlik, és számtalan szigeteket alakit. Amsterdam, Hamburg s Bécsnek gyönyörü vidékei vannak, s mégis ki mindezeket látta, igen meglepetik Sz. Péterváré által. Első tekintete elragad. Képzeljetek magatoknak végtelen számu sivatagi oazokat, mellyek a polgárisodás nyomait hordják magukon, méla ligeteket pazar fényü oszlopzatokkal, Themse parkjait a Hellespont felséges kertjeivel, az ecclogát arany trónon, s az idyllit királyi palástban, s van fogalmatok e tájról.
De nagy kár, hogy ezen bájos lakokat távolról kell szemlélnünk; ha feléjök közelitünk, elragadtatási hevünk lelohad. Ez mind nem egyéb álszin- s büvészetnél. E szép villák fából s ugy szólván papirból készitvék. Minden csak azért látszik ma megérkezni, hogy holnap ismét eltünjön, mi sem állandó és szilárd itt. Ne csudáljunk egyebet a felszinnél, az alatt nagyon kevés található; a paloták csupa külfény, maga a természet is mesterkélt. Itt minden aranyon és melegitő eszközökkel készült hallatlan gyorsasággal, postán.
Mig a czár udvarát Yelaginában tartja, e szigetek a legnépesebbek. Távozik az uralkodó, az orosz aristokratia azonnal összeszedi sátorfáját, s innét eltisztul. Egy orosz tiszt mondá: hogyha a czár más vidéket választ mulatóhelyül, mi is elpusztitjuk lakjainkat, imaházainkat, kerteinket, ezeket mind szépen összehajtogatjuk, mint a vásznat, s kocsira rakjuk.
A jelenleg uralkodó czár számos katonanöveldét állitott fel; 9600 növendék készül Oroszhonban a katonai pályára a császár költségén; e szám tizezerre fog emeltetni. Évenként 1200 ifju lép ki innét tiszti rangban a hadseregbe. A növeldék nyolczmillió forintba kerültek az államnak. Az elsőt Anna czárné állitá 1731-ben. 1829-ben Miklós czár alapitott egyet Czarkoe-seloban 400 növendék számára. 1831-ben Bakhtine ezredes másfél millió rubellel s tizezer hétszáz jobbágyu földdel tett alapitványt az oreli kormánykerületben négyszáz katonanövendék számára. Tschertkoff ezredes Woromagában 1836-ban másfél milliót áldozott szinte e czélra. Ez aztán áldozatkészség.
A feltételek az intézetbe való felvételre: nemes születés, jó termet, olvasás, irás és számolás.
Az oroszországi éjjel óráihoz mi sem hasonlitható, lámpavilág nélkül olvashatni, irhatni. Az ég világos. A lámpák kioltvák. Megállék a nagy nevai troitsk-hidon. Az idő felséges vala. Kilátásomhoz hasonlót még nem is képzeltem soha éltemben. Szemközt a nagyszerü börze-palota, melly karcsu oszlopaival s pharoszával*) valami fenséges méltósággal uralkodik a roppant hajók árbocz-erdeje felett. Odább a fényes angol szálloda. Jobbra Neva hullámaiból a nagy várerösség tünik ki, hol Péter czár tetemei nyugosznak, balra sz. Izsák kúpja; átellenben a hajóhid; a tengerészeti épületnek hegyes csucsban végződő tornya a légben tüzprizmaként ragyog. Ezer meg ezer jármű tévedez a nagy folyam hátán keresztül kasul, vizmentében, fölfelé, összevissza. A képet kiegésziti a nyugot vakitólag piros fénye, mit a folyam tükre viszsugároz. A légkör, nem tudom megmagyarázni minő bársonyszerü lágysággal szelidité a tárgyakat, azokat összeházasitá összezavarás nélkül. A látkörön még égett a nap ragyogó viszsugára, s Neva partjait déli kivilágitásban tünteté elé. Ismaelofsky egyház kék dómjai arany csillagaival, s a székváros épitményeinek csucsai mindenféle szinben csillogtak a nagy ürben. Messze távolban az árnyék és világosság összevegyültek, a várost s vidékét átlátszó lepellel nem sokára beboritandók. A lég illatos és szelid vala. Ez velenczei éj volt Sz. Pétervárott!
Milly tünde gyorsasággal emelkedett e város minden nagyszerüségeivel! 1700-ban még a svédek birák Neva partjait, midőn egyszerre nagy Péter nekik hadat izen, Narvánál csatát veszt: „a svédek tanitnak bennünket győzni” mondá a czár, és elkezdé épiteni Sz. Pétervárat. Az első várda Neva partján épült, s az első erősség fövényzátonyon a tenger közepén, a svédek folytonos megtámadásaik daczára. Ó-Pétervár nem volt egyéb faházak, kis templomok, tágas kertek halmazánál a folyam jobb partján; de nem sokára háromszázezer munkás keze fogott uj Pétervár teremtéséhez a balparton. Hiába táboroztak a svédek az ujonnan született város ellen; a város, hova csakhamar finnek, liflandiak, sőt még svédek is telepedtek le, óriási diadallal terjeszkedett palotáival, egyházi s oszlopzataival. A dicsőség és müvészet kezet fogott! minő kezdet! Pultava nem késlelteté Sz. Pétervár szilárdulását. XII. Károly csillaga elhomályosult nagy Péter geniusa előtt. Az orosz birodalom megalapitva.
Nagy Péter saját szavai szerint Pultava erősité meg az első követ, mellyen Pétervár nyugvék. Sz. Pétervár tervképében sok emlékeztet Amsterdamra. Mindkét várost csatornák szeldelik fel, ugyanazon közlekedési s kereskedelmi mód van Sz. Pétervárott, mi Amsterdamban.
Erzsébet és Katalin czárnék folytaták a székváros épitését. Ez utóbbi alatt épült a téli palota, a szépmüvészetek akademiája, a taurisi palota, a bank-épület, a márvány-palota, Obukhoff-kórház, s más ezer költséges ház. Sándor czár folytatá a czárnék munkáit; ő épitteté a Yelagina s Kamennoi-Ostroff palotákat a szigeteken, mint valami büvöskézzel emelé ki Sz. Pétervár mocsáraiból a nevaszigeti gyönyörü villákat; a terjedelmes kikötőt granitfalakkal s ezeket vas korlátokkal szegeté be. A börze felséges épülete, nagyszerü portikusával s két pharoszával szinte az ő müve. A gazani Notre-Dame a romai Sz. Péter egyházat juttatja eszünkbe. Alatta épültek meg Mihály nagyherczeg palotája, a nagy szinház s a diadal-kapu. Csak a mult épitvényeinek tökéletlen lajstromát adám itt, ha a jelen épitészi müveinek leirását akarnám megkisérteni: e napló könyvre terjedne.
A Gazanról meg kell emlitenem, hogy az számtalan márvány-oszlopokkal van feldiszesitve korinthi rendben, s egyetlen darabokból; a nagy oltár roppant ajtai tömör ezüstből készitvék, s a szentélyre nyilnak, hol nagy becsü festmények láthatók. Itt van a gazani csudálatos kép is; a nép csak térden kúszva közelit hozzá s földet csókolva; a drágaságok, mik e képet ékesitik, egy millió rubelre becsülvék; itt függnek az egyház falain a hir mezején szerzett zászlók is. Az egyház két oldalán félkör alaku portikust képező oszlopzat van, melly előtt Barclay de Tolly és Kutuzoff tábornokok bronzból öltött szobraik állanak. Az oroszok egyházaikban nem szenvedik meg a szobrokat.
Mutatják a helyet, hol a czár nagy ünnepély alkalmával szokott ülni.
Az epemirigy idejében a sz. pétervári nép, mint mindenütt fel vala ingerelve, nem akarta hinni az isteni csapást: mérgezőknek tulajdonitá azt. Erőszakos zendülés mutatkozott. A szénapiaczon összetódult nép a kórházba tör, s az orovsok, kik a betegeket ápolták, megöletnek, a félelem általános lesz, a lázadás fokonként növekedik. A czár ekkor Czarkoe-seloban mulatott. Menczikoff herczeg s Beckendorf gróf kiséretében, testőrök nélkül, a hely szinére megérkezik, honnét az iszonyu lárma hallatszott. – Térdre! – kiált a lázadóknak – térdre! nyomoruk! az eget jöttetek megbántani, melly agyon sujthat bennünket villámával? – Nehány hang hallatszik. – Egy szót sem, – szól a császár, – csend! térdre!
Több fegyver csillogott ki a sokaság közől. – Le a fegyverrel! – folytatá. – Im itt előttetek egy templom; hajtsátok porig homlokotokat, s tartsatok lelketekben töredelmet! Isten még tán megbocsát.
E szókra minden fej meghajolt, a lárma megszünt, a zaj lecsillapult, az egész nép térdre esett.
A sz.-pétervári observatorium (csillagvizsgáló) Európa legjelesebbjeinek egyike, s tulajdonképen pulkovainak neveztetik a helységtől, melly mellette fekszik, mintegy öt mérföldnyi távolsága a székvárostól. Moskvai diadal-kapuból, mellyet Miklós öntetett katonáinak keleten a törökök és perzsák ellen kivítt győzelmeik emlékére, szabályosan ültetett fák sorai közt juthatni ide, s e zsinór egyenességü utra néz az observatorium oszlopos homlokzata.
Az intézet egyik teremében Tycho de Brahe arczképe arany orral figyelmet ébreszt. Tycho de Brahe gazdag család sarjadéka a középkorban szenvedélylyel szentelé magát a csillagászatra. Egy izben vita támadt a bolygók rendszere felett. Tycho de Brahe karddal akarta a kérdést megoldani, mi ő reá az égboltozat és csillagzatok emberére nézve igen balul választott kör volt. Ellene a viadaltéren Tycho de Brahe orrát levágja, mi azonban a kérdést még sem fejté meg. A jeles csillagász aranyból készitettel pótolá ki az elvesztett tagot.
Épen dél vala, midőn az observatoriumba érkezénk. Stuve ur az igazgató kérdeze bennünket, ha akarunk-e látni csillagot; s fölmenénk a toronyba, hol a nagy refractor (nagyitó tükör) van, – a legnagyobb, melly Európában létez, – gránit oszlopon fekszik az, s 80 mázsát nyom, s daczára e roppant sulynak a kisded ujja képes azt minden irányban mozgatni. A kup, melly a nagyitó tükröt födi, láthatlan karikákon forog, s könnyü rugónál fogva 800 mázsa sulya mellett olly gyorsan fordul jobbra-balra tetszés szerint, mint valamelly szélmalom könnyü vitorlái.
Itt látám hova emelkedett a tudomány mindenható szárnyaival. A csapóablakok leeresztettek, az ég nem vala látható. – De a csillagok olly sebességgel futnak a nagy ürben – mond a tanár – hogy daczára a távcső utánok iramodásának egyet sem foghat el. – No nem tesz semmit; egyet még is csak elérünk.
Elővőn egy könyvet, számolgat-számolgat, nézi az időt, a nagyitó tükör nehány rugóit érinti, s mond: itt a csillag!
A kup megfordult, több csapóablakokat felnyita Stuve ur, s látók az égboltozatot. – Most nézzenek önök! – folytatá. Szemeinket a bűüveghez alkalmazók, s im látók a csillagot nyilsebességü röptében. – Látják önök milly gyorsan fut, s tán már át is mene a refractor körén? Jól van. Fogják meg önök e zsinórt, s huzzák! – Mi engedelmeskedénk; a csillag megállapodik. A bolygó csillag állónak tetszik. Az ég engedelmeskedik az embernek.
Kisértsük megfejteni a csodatüneményt. A nagy refractorhoz óramüvezet nemü kerekek alkalmazvák. Mihelyt a távcső üvege az égi test felé van irányozva, mellyet keresünk, a gyenge zsinór még gyengébb meghuzása a gépet elinditja. S a távcső e pillanatban követi az égboltozati csillagot, épen ollyan mozgással, minővel az halad, a néző pedig olly mozdulatlan ül, mintha le volna szegezve.