A mormonok.
(Uj felekezet Észak-Amerikában.) Ismerteti Pompéry.

(Vége.)

Smith törvényének főiránya, főczélja volt az ipart serkenteni, kifejteni. Az ő jelszava volt: „igazság által győzünk, szorgalom által gyarapodunk.” Ezért, bár hiveit mindig az éghez utasitá, felügyelt arra is, hogy ők már e földi „siralomvölgyben” is örömeket élvezhessenek. A kézmű, a mesterség általa többre becsültetett mint az öröklött vagyon; a mesterséget legtiszteletreméltóbb állapotnak tartá, mert az megtanitja az embert ön-erejében bizni, az illy bizalom pedig megaczélozza az ember jellemét. Mindamellett, hogy az élvezetet nem tiltá, a szükségek egyszerüségét, a szükségekrőli függetlenséget tanitá. Legnagyobb rabszolga az, a kin szükségei, szenvedélyei uralkodnak; ha lebilincselt bennünket a szenvedély, a szükség, örökké lánczai közt fogunk vergődni s a nélkülözés napjaiban boldogtalanok leszünk. Az életszükségek egyszerüsitése által lassanként kiirtotta hivei közül a romlott izlést, melly végre elfinyásodván, nem tudja mihez kapkodjon. Ha az ember kevés szükséghez szokott, sokkal könnyebben szerezhet magának örömet. És a mérséklet egészségekben tartja a testet; az ember ifjabb lelkü, vidorabb kedélyü marad, mint kinek inyét el nem rontották az étkek, mindig egészséges száj izzel fog birni. Az illyen életrendszerü emberek örökzöld érzelemmel öregednek meg, mint egy jeles német iró (Jean Paul) mondja. Egyszerü emberek könnyebben csatlakoznak egymáshoz, mert az egyenlő életmód egyenlő örömökben részesiti őket, érdekeik egyenlőek lesznek s könnyebben megértik egymást. Igy Smith ez elvek mellett, mérsékleti apostolok nélkül elérte azt, hogy dolgozó termeinek légét el nem büdösité a dohány nehéz szaga, s az éltető elemet a beszivott légben el nem rontá a részeges ember kilélekzése, és hogy a mormon a fris lég balzsamát, a hegy tiszta forrását jobban szereté az elnyálkásitó és vérsüritő sernél. Mert a munka volt a gyarmat élet-elve, azt hinné az ember, hogy a mormonok az anyagiság megtestülései voltak. Pedig az nem volt ugy. A müvészet szeretete nem volt számkivetve ez emberek közül. Számos hangversenyen a legnagyobb mesterek müvei adattak elő; de a táncz a temető vasutjának tartatott. Az egészség, – mondák, – e vasuton rohan a sirba. Továbbá hajlandók lesznek sokan tán olvasóink közül azt hinni, hogy az illy törvényhozás mellett az egész életmód egy kaptára üttetett, hogy minden ember azt tette, a mit a másik tett. De ez sem áll. Minden község, minden család az elhatározás, az önuralom jogával birt. Ez által mindenkinek tehetségében állott, munkássága mellett oda emelkedni, hol többi társai felett állhatott, hol az embert embertársától a szellemi becs különbözteti meg. Erejét, tehetségét mindenki tetszése szerint hasznosithatá, ez által mindenki több vagy kevesebb hatást szerezhetett magának társaira. A czéheket nem ismerék.

Az akarat e szabadsága, az erő e korlátlansága mellett azt lehet gondolni, hogy a viszonyok anarchiára vezettek, s hogy a mormonok mindig meghasonlásban éltek. De a mormonokróli tudósitások mindnyájan azt vallják, hogy közöttük a legnagyobb rend uralkodott. Smith korlátlanul uralkodott népe felett, miután magát elveivel egészen azonositá. Uralma ennélfogva mindenki által teljes készséggel elfogadtatott. Kösd meg önmagadat, hogy szabad lehess. Ezt tartja a példabeszéd; ez a jó polgárok elve a törvényhozás irányában. Mindebből látszik, hogy Smith tanai vallási részének természetes tévelygései mellett is nemcsak ész, hanem jellem-erős személy is volt, hogy őt életirói nem ok nélkül nevezék el Amerika Mohamedének.

Bár az elmondottak, mikből t. olvasóink is tanuságot merithetnek, sem a társadalmi fogalmakkal, sem az erkölcsiség igényeivel nem ellenkeznek, Smith ellenségei mégis tanainak vallási része miatt ez elveket is megtámadák, s a gyarmatot kommunistikus iránynyal gyanusiták. Egy árnyoldala volt e társadalmi életnek, a több nő birhatása, mi az emlitett elvekkel annyiban nem ellenkezett, a mennyiben az élvezet a mormon vallásának egyik alapja volt. De mi ezuttal nem ez uj vallás tévelygéseinek birálatát tüztük ki czélunkul, hanem hogy e kis nép társadalmi életének, elveinek rövid ismertetésével a munkásság, a szorgalom, a mérséklet eredményét mutathassuk fel szeretett hazánkfiainak nem költött képekben.

Hogy a dolgosság, a szorgalom a vagyonosodásnak legbiztosabb eszköze azt máshelyt egy magyar falunak leirásában hazánkfiainak bár költött képekben bebizonyitani igyekeztünk, ezuttal a bánáti német gyarmatokra mutatunk, mellyeket virágzóvá, gazdagokká, folytonos munkásság, kitartó szorgalom tett, és mutatunk a mormonok ujabb városára, a harmadik Sionra, a sóstavak melletti gazdag, pompás városra, mellyet egy felekezet nem ernyedő munkássága idézett elő az elhagyott pusztaságból.

De térjünk a felekezet viszontagságainak további elbeszéléséhez.

Smith elleneinek sikerült 1844-ben Illinois állam lakosait Nauvoo ellen harczra kelteni. A várost a felbőszitett népség ostromolni készült. Smith, hogy a vérengzést megelőzze, az Illinois kormányzója által rendelt fegyveres kiséret ótalmában bizva, önkényt lépett a törvényszék elé, hogy a rágalmakat megczáfolja, s tanainak védelmére szálljon. Sötét sejtelemmel hagyta el a várost. Már két izben menekült meg a haláltól, ellenségei orvgolyóitól, de most elvérzett a felbőszitett nép keze között, melly az őrt szétvervén, Smith és testvére börtönébe nyomult, s a 39 éves férfiut és testvérét 1844. jun. 26-kán több golyó által meggyilkolá.

Nauvoo boszut forralt, de az öregebbek békét eszközöltek. A kiontott vér nem oltá ki a mormonok elleneinek gyületét. Kiirtatásukat ohajták. Azonban 100,000 bátor, harczias, erős és szabad férfi, kiket hitökben, elveikben mesterük kiontott vére, mint ez a történetben mindig bebizonyult, még jobban megerősitett, nem hagyja magát minden ellenállás nélkül lemészárolni. Az állam s a város alkuba bocsátkoztak, s a mormonok megnyugodtak abban, hogy elhagyják (és most harmadszor) a Siont, odahagyandják a sok éves szorgalmának eredményeit, s máshol keresnek hazát, hogy békében élhessenek. 1846. jan. 20-kán a Smith helyébe választott kormányzó, Brigham Young a községnek tudtára adá, hogy elköltözendnek a sziklás hegyek közé több ezer angol mérföldnyire Nauvootól. Egy népvándorlás sem volt nagyszerübb mint a mormonoknak e sivatagon tett fárasztó költözködésük a harmadik Sionig, mellyet Utahnak neveztek el. E vándorlás terhesebb volt a zsidók vándorlásánál a mannatermő pusztában. E vándor-ut az emberiség dicsőségéhez tartozott. Ha az emberek állandó lakhelyen mivelik a földet, üzik a kereskedést s az áldásos ipart, ha a jóllét ölében áldoznak a tudománynak és a müvészetnek, az mindenesetre méltánylatot és tiszteletet érdemel, mennyivel jobban megérdemli e méltánylatot, e tiszteletet a nép, melly hazát-kereső utjában teszi mindezt. A mormonok ezt tevék. Ős rengetegeken kellett utat törniök, mellyet előttük senkisem egyengetett; az utukba eső folyókon, zuhatagokon hidat kellett verniök; irtaniok kellett a sürü erdőt, hogy az előre küldöttek magot hintsenek el, mellynek hónapok alatt megért kalászát az utánok jövők learathassák, és a később érkezők szinte mindenütt végzék utokban a rendes mezei munkát, hogy azon az uton bárki jőjjön utánuk, mivelt földet találjon. A megnyirott juhnak gyapját megfesté, megfoná, megszövé a munkás nép, hogy egy pillanatnak se vesszen el haszna; a vándorok a zene édes hangja és a tudománynak hatalmával nyerték meg utaikon az indian-fajokat, kik azután a vadon-irtásban szolgálatukra álltak, s azóta is csupán a mormonok azok, kiket az indiánok nem bántanak, sőt telepeiket tiszteletben tartják, s velük egyetértésben élnek. Illy erős akaratban fel kell ismernünk az ember méltóságát. Ugy van barátaim, csak az akarat hatalma, csak a kitartó munka győz a nehézségeken. Ez emeli az embert a többi állatok fölé, mig a munkálatlanság lealjasitja őt, mert sok állat van, a mellynek szorgalma csodás müvekben megbámultatik az emberek által. Hát az ember nem tudna szorgalom által semmit teremteni, mi bámulatra hiv fel? De igen, ott áll ma az Utahföldön a sós-tavak mellett egy szép s gazdag város, szebb és gazdagabb mint Nauvoo, nagyobbszerü mint a régi Sion. E várost nehány év alatt az emberi szorgalom, a kitartó munka idézte elő. E város az oda menekült mormonok uj városa.

Ez uj telepitők találták fel a legelső aranyat Californiában, ők fedezték fel, hogy ama hegyek tele vannak ama sárga érczczel, melly az emberi törekvések bálványa. Vélitek, hogy rögtön oda hagytak minden józan munkát s futottak aranyat ásni? Nem. Bizták ezt a sivatag munkát másra. Nem sokára az egész világ minden részeiből tódultak össze a kincsvágyók Californiába, és ásták az aranyat mohón, a mormonok pedig maradtak ekéiknél, szövőszékeiknél s mig a californiai kincsásó éhen szomjan túrja a földet egészségtelen éghajlat és emésztő szenvedélyek alatt, ők kényelemben és boldogságban végzik kellemes mezei munkáikat, s mégis nekik van legtöbb aranyok, mert a pénz mind a termesztő és iparüző nép kezébe szivárog.

A mormonismus, mint Busch megjegyzi, a XIX-dik század legnagyobb csodája. Illy kitartás, illy eredmények mellett aztán nem lehet csodálni, ha a hivek száma szerfelett megszaporodott. Küldötteik a föld minden részében elterjedének. Norvég és Dánországban és példátlan sikerrel Angliában kezdték meg tevékenységüket. E három országban 1851-ben a mormonok 42 értekezletet tartottak, 602 fiók községet, 22 hetvenes kollegiumot alapitottak, 12 főpapot, 1761 főnököt, 1590 papot, 1226 tanitót és 682 alesperest erősitettek s 25,454 uj tagot kereszteltek meg. Tizennégy év alatt Angolországban Smith követőinek száma 50 ezerre ment, ebből 17,000 az uj Sionba vándorolt. E kivándorlást a mormonok rendszeresen üzik. A felekezet látja el az utazás alatt a kiköltözőt a legjobb élelemmel. A kivándorlók közt, a legnagyobb rend és tisztaság uralkodik. Az erkölcsiségre nagy gond fordittatik. Éjjel nappal őr ügyel fel mindenkire, s egy bizottmány áll mindig a kivándorlók élén, melly az egészet vezeti, s mellyet a hivek magok közől választanak. Aztán feltétlenül engedelmeskednek e választott férfiaknak. Saját választásában mindenki saját törvényét, saját méltóságát tiszteli.

Ismételjük, ez ismertetésben czélunk volt felmutatni a munka s szorgalom eredményeit. Nem szükség, hogy mormonok legyünk, hogy közöttünk is meghonosodjék a jóllét, hogy gazdaságunk is virágzó legyen. Legyünk munkásak, szorgalmasak mint ők, fogadjuk el azon jelszót, hogy igazság által győzünk s szorgalom által gyarapodunk, és a mi udvarunkról is ki fog nézni a jó mód. A munka arany bálványa.

Ha a mormonokról valami közlésre méltót fogunk hallani, szivesen elmondandjuk mind azt ezentul is. Addig legyen jelszavunk: munka és szorgalom.