A mormonok.
(Uj felekezet Észak-Amerikában.) Ismerteti Pompéry.

Hiszszük, hogy hazánkfiai előtt érdekkel fog birni a mormonok ismertetése; mert a mivelt és értelmes ember az emberiség történetének, az életnek minden tüneménye iránt érdekkel szokott viseltetni. Illik, hogy az ember ismerje az emberi szellem nyilatkozatait. Nemcsak az igazság követésében, de tévelygésében is fel kell ismernünk azt. Tudjuk, hogy az éjfél után kezdődik a hajnal. Miként rontva is épithet a természet, ugy az emberi szellem tévutain is szolgálhat az igazságnak. Az eszme eszmét fejt, s végre fenmarad a mi életre való.

Ki egy uj tant hirdet, készüljön el arra, hogy hivőkre, de üldözőkre is talál. Mert a hit mellett lakik a tagadás is az ember kebelében. Mi ezek közül itt egyikhez sem tartozunk, a mi feladatunk a puszta szemlélet s egy kis vizsgálódás. Ismertetésünknek egyedüli czélja, hogy tisztelt olvasóink megismerhessék ez uj felekezetet, mellyről az ujabb időben annyit irtak a külföldi lapok, s mellyről majd azt halljuk, hogy az uj világ távolabb vidékein virágzó telepeket alakitnak, majd azt olvassuk, hogy templomaikat szétdulta a régibb felekezetek türelmetlensége.

Az 1830-dik év junius havának 1-jén Lafayetteben (Észak-Amerikában) mintegy harmincz személy, egy uj proféta Smith József körül gyült össze. Ép akkor adta ki Smith uj müvét a „Mormon könyvét,” mellyet ő a biblia harmadik részének, a legujabb testamentomnak mondott. Valamint Mohamed a Koránt földfeletti nyilatkozatokból eredettnek állitá, s ez által földieinek ábrándosságra és rajongásra hajló érzékében kivánta az abbani hit alapját megvetni, ugy ellentétben Mohameddel Smith az uj vallás könyvét földalatti nyilatkozatokból származtatá, nem egészen öntudatlan számitással saját földieinek gyakorlati és az anyagiakhoz hajló érzékére. Könyve eredete felől azt állitá, miként az érclemezeken hieroglyph (képirás) betükkel iratva, nem messze Manchestertől (a newyorki államban) egy földhalomban találtatott, s hogy azt egy a könyv mellett talált műszer segitségével olvasá el és forditá le. E műszer az uj proféta „Urim és Thummim”-nak nevezé, és ugyanazon műszernek mondá azt, melylyel az ó-kor látnokai éltek, hogy segélyével a mult és jövőbe lássanak. A könyv meglehetős unalmas modorban egy mesés történetet tartalmaz. E könyv szerint egy zsidó patriarcha, Lehi négy fiaival és ezek nejeivel Amerika nyugoti partjaira szállott, miután elébb Isten parancsára egy hajót épitett, hogy a meghasonlott zsidónéptől elszakadjon. Lehi maradékai több századon át éltek Amerikában jámboran és istenfélelemben. Mint jó épitészek sok épület emlékeket hagytak hátra, mellyek romjai Amerikában elszórva még ma is találhatók. A proféta ez által könyvének hitelességét egy mindenki előtt tudva levő történeti igazságra alapitá. De végre Lehi három fiának maradékai a bálványzásra adták magokat s a negyedik fiu Nephi maradékait megtámadták és kiirták. A kiirtott ágból csak egy, Mormon menekült meg, ki istenfélő törzsének történetét és tanait leirta az emlitett érczlemezekre és 420. évben Krisztus születése után eltemeté azt a megjelölt helyen. A mint Smith egyrészről könyvének történeti alapra fektetésével a földön birt maradni, ugy más részről földieinek hagyományos vallási érzelmeivel is öszhangzásba tudta azt hozni az által, hogy azt közvetlenül a bibliával hozta összeköttetésbe, sőt egy angyal megjelenését is állitá, ki a mormon-könyv lemezeit három követőjének felmutatá. Igy állott Smith első fellépésekor egyik lábával a földön és az uj korban, a másikkal az égben s az ó-korban, e kettőt ügyesen egybekötve, hogy eleget tegyen azoknak is, kik csak csudában, és azoknak is, kik csak a gyakorlati életben hisznek. A Lehi maradékairóli történet mellett szólanak az emlitett műemlékek, mik egy kiveszett régi miveltségről tesznek tanuságot, az angyal megjelenése felőli hit a bibliában leli fel fő erejét. Követői eleinte csak családja tagjaiból álltak, kik, mint Smith is a feltétlen hitben nevekedtek fel, s könnyen hajoltak olly tanok elfogadására, mik rendkivüli, földöntúli nyilatkozásokban lelkik fel kutforrásukat. De e kör nemsokára terjedni kezdett. A hivők szaporodó száma Mormon könyvének nyilatkozatait vakon hitte. Smithet nem sokára mint azon uj látnokot ismeré el, ki az uj messiás megjelenését, s az ezeréves birodalom kezdetét hirdeti, azon birodalmat, melly az egész emberiséget egy nyájjá alakitandja át egy pásztor alatt. Smith, hogy uj tanát megerősitse, a kereszténység mélyen gyökerezett szertartásai közül a keresztelést vette át hiveinek felavatásaul.

De, mint ez várható is volt, az uj felekezet, melly magát „Jézus Krisztus s a végitélet szentjei templomának” vagy röviden „Latter-Day-Saints” (az ítélet napja, vagy utolsó nap szentjeinek) nevezé, a theologusok teljes gyülöletét vonta magára. Sok gyanusitás és üldözés után Smith ezek ellen a legegyszerübb módhoz folyamodott, t. i. a visszavonuláshoz. Elhagyta Ohiót s járatlan utakon követőivel Missouriba ment, hogy ott az „uj Jeruzsalemet”, hogy itt termékeny földön az uj Siont megalapitsa. De már 1833-ban itt is feltámadt ellene a gyanusitás, az üldözés. Az elhagyott vidéken is felkeresé őt az anglicanusok gyülölete s a kis község ellen annyival könnyebben és eredményesebben léphetett fel, mert ez uj tanok, mellyek az embervásárt, a rabszolga kereskedést tilták, a rabszolgatartó állam haragját, gyülöletét vonták az uj községre. Meg nem bocsájthatá az állam az uj községnek, hogy a „pénzzsákot” meré megtámadni. Az államoknak mindegy lett volna a mormonok istenrőli fogalma bár millyen, de az nem volt nekik mindegy, hogy minden embert egyenlőnek tartanak. Pénzdologban minden kedélyesség megszünik, s a mormonok véres verekedések után elhagyni kénytelenitettek az uj Siont. Elveszett vagyonuk felett nem panaszolkodtak. A mormonok másodszor is megalapitják a Siont (mellyet Nauvoonak neveztek) Illinois államban, hol a hivők száma már 15,000re szaporodott. Letelepedésök után 18 hó mulva a kis félszigeten már 2000-nél több mormon-lak emelkedett. Sőt négy év alatt egy millió dollár értékü templom épittetett. A fából épült kis házak festőileg álltak rendkivüli tisztaságban, az ős erdő közepén igen jó utak és csatornák mellett s jó járdáktól szegélyezve. Akár hová tekintett az ember, mindenütt az élet jeleivel találkozott. Mindenütt munkásság, tevékenység. Elfogulatlan utasok e gyarmatot ugy festik le, mint egy méhkast. A munka nélkülözhetővé, feleslegessé tette a mérsékleti egyleteket, az ügyvédeket és a polgárisult világ attributumait. A gyarmat szemlátomást gyarapodott; nagyszerü gyárak emelkedtek a városban, gazdag, virágzó majorságok támadtak a zöldvetések, az eleven sövények megett, majd gymnasium s végre egyetem alapittatott, s alakosság száma 150,000-re emelkedett. Egy angol megjegyzi, hogy illy rövid idő alatt, s annyi kellemetlenség mellett egyetlen egy nép sem emelkedett a jólét e fokára.

Hogyan támadt mind ez? fogják t. olvasóink kérdezni. E kérdés bennünket Smithre vezet vissza. Titkos kinyilatkozásainak kétségkivül kevés hatása lehetett ez eredményre. Senki sem köteleztetett, hogy az uj vallás hive legyen. A községben tökéletes vallás szabadság uralkodott. De arra ügyelt Smith, hogy a község minden tagja idejét hasznos munkásságban töltse el. Ebből látjuk, hogy Smith a községbeni felvételt nem feltételezé az uj vallás tanainak elfogadásától. És, miután a henye, a dologkerülő tag erkölcstelennek tartatván, a község kebeléből kirekesztetett, világos, hogy a társulatba lépés és abban maradás elengedhetetlen feltétele a munkásság volt. Smith uram tudta, hogy a gazdagság vonzó erővel bir, hogy a gazdagság, a jólét főalapja munkásság, ezért a tagoknak munkásoknak kellett lenniök, hogy meggazdagodjanak, hogy a gazdag, a virágzó gyarmat vonzóerővel birjon, a szomszéd gyarmatokra nézve, nagy gond forditatott a nevelésre s a tudományok mivelésére. A jeles tanitók bár mi áron is megszereztettek. Ennek következése az lett, hogy az állam legkitünőbb tehetségei részint érdekök miatt, részint mert vallásuk gyakorlatában senki sem gátolhatá, az uj Sionba (Nauvooba) özönlöttek. A nevelés főbb alapját a természettudományok tevék. Az állam fővárosaiba utazott mormon küldöttek közül egy sem tért vissza a nélkül, hogy a községre nézve valami hasznost ne hozott volna magával. Az egyik távcsöveket, a másik nagyitó üvegeket, a harmadik természettani és vegytani készületeket, gépeket, a negyedik könyveket hozott.

(Vége következik.)