Egyveleg.

Az orosz katonaság. Erről egy angol utazó, ki nem régiben Oláhországban járt, többi között ezt irja: Az orosz katonáknak komoly, katonás nézésök van, melly a szigoru rendtartástól jön. Csak a fiatal ujonczoknak, kik még nincsenek kellőleg betanitva, van kissé barátságosabb pillantásuk. Az orosz katona még szolgálaton kivül sem mutat semmiféle vidámabb lelket, soha sem lehet mondani, hogy széles jó kedvében van. Megtörténik ugyan néha, hogy a piacz közepén egész zászlóaljak szép, ünnepélyes módon egész sor nemzeti dalokat vagy bizonyos harczias szinezetü vad melodiákat énekelnek el, mellyekbe ollykor-ollykor egy éles kurjantás vagy sivitó fütty vegyül. Csupán a dobok pergése kiséri ez éneket, a mi által még izgatóbb szint nyernek e harczi dalok. Ezen ezer meg ezer férfihang, melly egy harmoniává olvadt, s az Istenben és czárban való bizalmat vagy az ellenség büszke kihivását mondja el, megrázó hatással van a hallgatóra. Hanem még ezen éneklésen is meglátszik a katonai szigor. A katonák arczain semmi nyoma a belső megindulásnak; lépéseik kimértek, testtartások merev, épen ollyan énekök is. Énekelnek, a hogy a kommandó parancsolja.

Próféta zászlója. Ismét irják, hogy a próféta zászlóját ki fogják tüzni, midőn május hónapban maga a török szultán is a harcztérre menend. Ezen zászlót azért tartják a törökök olly nagy tiszteletben, mert az a hit van róla, hogy prófétájok Mohammed maga hordozta. Most 300 embernyi őrsége van rendesen, 40 tafota burkolatban van eltéve, s ebben van elzárva egy kis korán is, (török szentirás) s Mohammed sirjának a Kaaba-nak ezüst kulcsai. Eleinte a szent zászló a damaszkusi pasa őrizete alatt állott, most Konstantinápolyban őrzik. Nevezetes, hogy III. Murad szultán alatt a csüggedt csapatokat ismét fölelevenitsék. Most, midőn a hadsereghez viszik, akkor egy külön pompás sátort készitnek számára, s itt egy fekete ébenfa póznához ezüst gyürükkel illesztik.

Amerikai fogak Bécsben. Egy bécsi lap szörnyen magasztal egy fogorvost, ki olly amerikai fogakat illeszt az emberek szájába, mellyek birtokában semmi kivánni való sem marad fenn. Mennyivel civilizáltabbak ezek a bécsi yankee-fogak a mi tősgyökeres magyar fogainknál, mellyek olly paraszt természetüek, hogy mindennap szükség hozzájok veregetni holmi prozai dolgokat, mint a sódar, töltött káposzta, gulyáshus, turós lepény stb.

Ős olajfák, Krisztus urunk korából. Hogy az olajfák igen hosszu életüek, tudva levő dolog, mégis meglepő az, mi angol természetbuvárok vizsgálódásai után bebizonyult, hogy t. i. van Jeruzsálem közelében az olajfák hegyén 8 olajfa, mellyek már Krisztus idejében ott virultak, s néma tanui valának azon buzgó imának, mellyet az Üdvezitő kinos halála alatt mennyei atyjához mondott. Ezen olajfák körülete 30–32 láb, magasságuk 10 öl.