Közhasznu baromorvosi könyv vagy népszerü utmutatás lovakat, szarvasmarhákat, juhokat, kecskéket, sertéseket, gulyákat felnövelni, ápolni, táplálni, betegségeket megismerni és orvosolni. Egy toldalékkal. Rohlwes János Miklós pályadijnyertes munkájának tizennyolczadik javitott kiadása után Prély István. Négy ábrával egy táblára metszve. Pest, 1854. Müller Gyula sajátja. Ára 1 ft 40 kr pp.
E jeles külföldi munka forditmánya irodalmunkban hézagot pótol, mert gazdászati könyveink közt talán épen e szakma van legkevésbé képviselve. Nagy mértékben igényli gazdáink figyelmét. Rohlwes János Miklós a legjelesb baromorvosok aggastyánainak volt egyike, ki egész életét ritka ügyszeretettel szentelte hivatalának. Széles tapasztalatai és folytonos gyakorlata gyümölcsét, mellyet a brandenburgi porosz tartomány gazdasági egyesülete ezelőtt évekkel pályadijjal koszoruzott. Ez időtől fogva a jelen évig tizennyolc kiadást ért már e munka, s mi több a német birodalomban, melly illyszerü munkáknak épen nincs szükében. E mellett Rohlwes, mint baromorvosi mütész (operator) is jeleskedett. A szarvasmarháknál gyakrak előforduló veszélyes fövénykő általi „vizeletrekedés” bajban ő vala első, ki a kőmetszési mütételt sikerrel kisérté meg, miről könyvében – a magyar forditást értve – 120–124 lapokon – két nevezetesebb esetet leirva, körülményesen értekezik is.
Jelen munka sokkép különbözik az eddigi illynemü müvektől. Olly nyavalyák, mellyek egymással rokonságban vannak, vagy hol egyik a másikból fejlődik ki, vagy a mellyek különböznek ugyan egymástól, de többnyire egy bizonyos nemü baj egyes fokozatai- és átmeneteinek tekinthetők, millyenek a belső lobos jellemü nyavalyák, lázas természetü bajok, például a bénaságok több faja, a mellett, hogy egymás után fokozatosan és világosan előadvák, egyszersmind egy általános képet is nyerünk rólok. A bajok kórjeleit egyébiránt annyira értelmesen határozza meg a szerző, hogy a kevésbé avatott embert is majdnem kézzelfoghatólag a baj megismerésére vezeti. Orvosi tanácsai jelesek. Ugyanazon egy baj ellen csak egyféle gyógyszert vagy eljárást ajánl. Nincs itt kapkodás sokféle receptek után, hacsak a baj változatossága nem kiván a gyógyitásban is némi módositást. Leirja szerző a gyógyszer készitése, beadása módját is, és a mi fő, hogy az milly adagban, rendben és időben történjék. Gyógyszerei minél egyszerübbek, nem költségesek és sok részben házi szereknek nevezhetők.
Érintenünk kell még, hogy minden állatnem bajainak előadását megelőzi az e nemü állattenyésztést tárgyazó rövid vázlat. Sok hasznos utmutatásra találunk itt az állatok fölnevelését, ápolását, táplálását illetőleg. Minden állatot megellésétől kezdve élete minden szakain figyelemmel kisér a szerző, és sok jó tanácsot intéz a gazdákhoz a rétek minősége, kezelése, takarmánynyerés, és a marhák takarmányoztatása iránt. Igaz, hogy a magyar gazdának nem egy kedvencz gondolatát rontja le, de nincs abban nagy kár. Jó ha az előitéletektől szabadulunk. Csak kétszer meggyőződve mond le az ember előitéleteiről, s akkor sem örömest – de mégis lemond, ha hasznát látja.
A forditás eléggé sikerült, s a forditó köszönetet érdemel, hogy a müszavakat népies kifejezésekkel igyekezett adni. Értelmet zavaró sajtóhiba alig fordul elő benne s kiállitása is csinos.