Mielőtt Attila hadainak s nagy tetteinek elbeszéléséhez fognánk, vessünk egy pillanatot magán életére, tekintsük meg a nagy király azon egyszerü lakát, mellyből ő országok és népek fölött osztá parancsait, nézzük végig e királyi lakban egy nagyszerü lakomát, mellynek sajátságos jelenetei olly festői képeket alkotnak. Az embert, mint embert, különben is leginkább házi körében ismerhetni ki.
Attilának roppant kiterjedésü birodalmában több laka volt, mellyekben hosszabb vagy rövidebb ideig mulatott. Igy tudjuk, hogy a mai Ó-Buda helyén feküdt romlásnak indult régi római várost körül kerittetvén, saját nevére neveztette, s csakugyan a régi német mondák és költemények Attilának e Duna melletti székhelyéről gyakorta emlékeznek. A székelyek, kik eredetöket egyenesen Attila kúnjaira viszik föl, beszélik és hiszik, hogy Attila Erdélyben a székely földön is lakott; mutogatják Udvarhelyszékben Vargyas faluhoz nem messze az ugynevezett Hegyesdomb meredek tetején azon őskori vár romját, melly alatt Attila vára volt, s honnan a közel erdőkbe nagyszerü vadászatokat rendezett, és midőn a tetőn még itt-ott mutatkozó korhadt fákra föltekintenek, elmélázva kérdezgetik egymástól: „Vajjon mellyik székelynek ősapja ültette volt azokat? Mert azok a mi régi apáink voltak, kik Attilával ott laktak.” Ugyanők mutatják még ezen vár alatt egy patak mellett azon roppant szirtdarabot, melly Attila neje Réka fekszik, kiről nevezték e patakot Rika patakjának, s a mellette terülő rengeteget Rika erdejének. Végre egy régi krónikában olvashatjuk, hogy Attila Szőnyben, tul a Dunán is tartott ünnepélyes udvart Németország fejedelmével. Azonban Attilának mind ezen lakó vagy mulató helyeinél sokkal kedvesebb laka a Duna és Tisza közötti síkon állt. Ő kinek hatalma rohanó lovasságán alapult, valamint népe, melly az ázsiai pusztákról nyomult Európába, legotthonosabban érezhette magát nyilt sikságon.
Hogy e királyi székhelyről bővebben szólhatunk, egy görög irónak köszönhetjük, ki tagja volt azon követségnek, mellyet II. Theodosius keleti császár Kr. u. 449-ben Attilához küldött, ennek udvarában több napot időzött, s mindazt, mit utja s itt mulatása közben tapasztalt, bőven és igazán leirta.
Ennek előadása után Attila ezen királyi udvarának helyét Jász-Berény tájára, a legnagyobb hihetőséggel oda határozhatjuk, hol ma a Kerekudvar nevü puszta terül. Valóban Attilának e székhelye nem egyéb volt egy nagy kiterjedésü fa-keritéssel övezett kerek udvarnál, mellynek közepében egy emelkedett dombon állt maga a királyi lak. Az udvar körül nem valami fényes város, hanem mint az emlitett szemtanu mondja, egy igen nagy falu terült, mellyben egyetlen kő-épület az ország vagy hon fővezérének fürdője volt, mellyet az egy fogságába esett görög épitőmesterrel a római fürdők alakjára épittetett.
Maga a királyi lak is egészen fából, csinosan kidolgozott oszlopokból, s gyönyörüen összegyallott deszkákból épült, mellyeknek eresztékeit a szem észre nem vehette. Teteje lassanként összeboruló kúpba végződött, szögleteit csinos ki tornyok diszesitették. Különben valamint maga az épület, ugy keritése sem erősségre, hanem ékességre volt számitva. A királyné laka ugyanazon udvarban szintén fából, könnyebb de ékesebb modorban épült, födele gondosan metszett négyszegü oszlopsoron nyugodott, s oldalait domborun metszett faragványok diszesitették.
Midőn Attila a görög és római követséggel, mellyek vele az al Dunán innen találkoztak, e királyi lakába fényes bevonulását tartotta, népe ünnepélyes fogadtatást rendezett számára. A falu előtt a helység legszebb lányai jöttek eléje, két sorral fejek fölött magasan tartott patyolat fátylat lebegtetve, mellyek alatt egy-egy csoportban heten-heten lépdeltek, s őt magasztalására szerzett dalokkal üdvözölték.
A diszmenet a honvezér laka előtt vonult el. Itt a ház asszonya lépett a király elébe számos nő cselédeivel, kik utána étkeket és bort hoztak, s üdvözölvén őt, kérte, vegyen az étkekből, mellyekkel neki kedveskedni kiván. Attila kedves embere nejének szives kinálását elfogadta, s nyergében maradva megizelitette az étkeket, mellyeket apródai ezüst asztalon emeltek föl hozzá, hasonlóan a kehely bort is, melylyel őt a ház asszonya megtisztelé. Ez után bevonult udvarába, s megszállott palotájába, mig a görög és római követség pompás sátrait e palotához nem igen messze ütötte föl.
A milly keveset adott Attila maga személyére nézve a külfényre, hiu csillogásra, a milly mértékletes volt ételében és italában, épen ugy gyönyörködött udvarának és környezetének ragyogó pompájában, épen olly pazarlásig dus volt asztala, mikor vendégeket, idegen követségeket fogadott udvarába, s ültetett asztalához.
A terem, mellyben Attila a görög és római császárok követeit megvendégelte, hosszu négyszöget képezett. A mint a vendégek beléptek, egy pár lépést téve előre megállapodtak, Attilával szemben, ki a terem tulsó végén egy emelvényen nyugvó kereveten ülve fogadá őket. Itt a pohárnokok honi szokás szerint kupákat adtak kezeikbe, mellyeket, mielőtt leültek volna, elköszöntve meg kellett izeliteniök. A székek két oldalt a fal hosszában voltak helyezve; a legelső hely Attila jobbja felől esett, hol a honvezér ült, Attila két ifjabb fiával, mert a legöregebb fiu Attila kerevetén tőle jó távolt foglalt helyet, atyja iránti tiszteletből szemeit a földre lesütve. Második tiszteleti hely Attila balján volt, itt egy Bere nevezetü hatalmas és gazdag kún főember ült. E két kún vezér után következtek a római és görög követek, valamint a nemzet legválogatottabb előkelői.
Midőn mindnyájan rendben helyet fogtak, a királyi pohárnoka előlépvén, boros kupát adott Attila kezébe, ki azzal legmagasabb rangu vendégét köszönté; ez e megtisztelésre fölállott, s nem szabad volt előbb leülnie, mig a neki nyujtott kupát Attila tiszteletére megizelitve vagy kiiva a pohárnokoknak vissza nem adta. Ez igy ment végig a székek sora szerint valamennyi vendégen keresztül, kik közül mindegyiknek szolgálatára egy-egy pohárnok állt.
A köszöntés végeztével a pohárnokok távoztak, s az udvari szolgák léptek be. Ezek először Attila, azután a vendégek elé asztalokat raktak, három négy emberre egyet-egyet. Most Attila étekfogója jött, fatálon izletes, de csupa hus étkekkel rakva a király elé, mig a többi cselédség a vendégek előtt nehéz arany és ezüst tálakon a legkülönfélébb válogatott ételeket rakta meg az asztalokat. Attila borát is fakupából itta, de a vendégeknek drága arany és ezüst kupákat szolgáltatott.
Az első fogás étel elfogytával mindenki fölállott, s előbb senki le nem ülhetett, mig kupáját, a mint a sor rá következett. Attila egészségére köszöntve ki nem itta. Hasonló rendet kellett tartani a szintolly gazdag második fogás étek után is. Ekkorra már, minthogy a lakoma délutáni három óra tájban kezdődött, beestveledett, s a teremben fáklyákat gyujtottak.
Kis idő mulva Attilával szemben két kún dalnok lépett be, s a király csatáit, dicsőségét és diadalait önkészitette nemzeti dalokban énekelte meg. S a vendégek szemeiket rájok függeszték, némellyek a költeményekben gyönyörködének, mások visszaemlékezve csatáikra, gondolatokba mélyedének, mig a vének, kiknek karjait a kor elgyengité, s aggott testöket nyugalomra kárhoztatá, könyekre fakadtak. A társaság zajosabb lőn, s a kupák gyorsabban teltek és ürültek.
A dalnokok után egy féleszü törpe szerecsen bohócz sunnyugott be, ki alakja, öltözete és zürt zavart beszédével, mellybe deák, kún és góth szavakat kevert, az egész társaságot hangos kaczajra fakasztotta. Egyedül Attila tartotta meg nyugodt komolyságát; arcza mint a márvány változatlan maradt. Csak akkor lehetett ajkán mosolyt észrevenni, midőn legkisebb fia, Irnákh hozzá lépett, kit is atyja, nyájas pillanatokat vetve rá, arczon simogatott.
Attilának e két fia iránti kiváló szeretete a görög vendégnek, kiről már szólottunk, igen szemébe tünt; kérdi azért a mellette ülő kún főembert, ki valami kicsit beszélt deákul, miért vonzódik a király ugy épen e fiához? s az nagy titokban megsugta neki; a jósok azt jövendölték Attilának, hogy nemzetsége meg fog bukni, de ezen gyermek maradékaiban ujra fölemelkedik. Árpádot magyar hazánk alapitóját, csakugyan több hazai krónikáink Attila véréből származtatják.
E közben az idő éjfél körül járt, s a görög követek, mint egyik társuk feljegyzé, „nem akarva nagyon elmerülni az ivásban” csendesen távoztak, magokra hagyván a reggelig zajosan mulatókat.