– Molnár és gyermeke. Hát te még sem haltál meg? Mondhatnók az egyszeri kolompárosként, a ki a komájával véletlenül találkozott. Szegény molnár, szegény leánya, szegény szeretője leányának, szegény nézői molnárnak és leányának. Mi sem hittük volna, hogy még lássuk egymást valaha. Nem szükség elmondanunk a darab meséjét, a kik az utolsó ötvenesztendő alatt szinházba jártak, ismerni fogják, és ha nem ismerik, annál jobb rájuk nézve. Az egészből az a tanulság, hogy nem kell köhögni, mert az ember meghalhat bele. A szereplők közül Tóth, mint a molnár, és Komlóssy Ida, mint a molnár leánya arattak megérdemlett tapsokat a gyér közönségtől. Hiszen ha még kisértetekkel is ijeszgetik az ember a szinházból, nem is csoda, ha nem mernek bemenni. Előtte való napon a levantei himboszorkány mutogatott gyermekijesztő mumust, és végzé varázsló köntösben a teremtés munkáját; az ember még csak a szinházban sem szabadulhat meg a szellemektől, ez azután valódi szellemdús mulatság.
– Bogya Róza kisasszony föllépte. Valahára sok sikertelen próbálgatás után elmondhatjuk egyre, miszerint kincset találtunk benne énekes szinmüveink számára. Egy szerény, igénytelen alak lépett elénk a szinpadra, pompa nélkül öltözve, mesterkéletlen hajsimitással, kifestetlen arczczal, kit midőn jóakarói játék előtt igénytelen külsejére figyelmeztettek, szerényen azt válaszolá: nem az által akarok én hatást szerezni; – de az első hangok után megvolt számára nyerve a közönség osztatlan tetszése. Hangja igen szép tiszta csengő, énekelni nagyon jól tud és biztosan. Jövendője nagy, és követelései kicsinyek. És azonfelül magyar. Több ajánlatra ugy hisszük, nincs szükség.
– Kolozsvárott e hó 2-án lépett fel Bulyovszkyné Romeo és Juliában a közönség általános tetszésnyilatkozatai között.
– Szabadkán Hidasi és Szabó társulatánál fényes sikerrel vendégszerepel kedvencz szinészünk, Szentpétery.