Konstantin herczeg és a vivómester. Egy angol hadfi beszéli, miszerint ez előtt harmincz évvel a czár szolgálatába kivánva állni, mint vivómester, ajánló leveleit bemutatá a nagyherczegnél.
– Jó vivó ön? kérdé a nagyherczeg, elolvasva a leveleket.
– Hizelgek vele magamnak fönség.
– Majd mindjárt megpróbáljuk, szólt a nagyherczeg, s inte Lubinszkynek, hogy hozza elő a vivótőröket.
A vivómesternek el kellett fogadni a felhivást, azt igérte, hogy tizszer fogja találni a nagyherczeget, mi alatt az őt csak háromszor.
Igéretét megis tartá, mert tizszer találta egymás után.
– Ez jól van, monda a nagyherczeg, de még ez nem ér semmit; tudná-e ön magát karddal védni egy lovas ulánus dzsidája ellen?
– Ugy hiszem, hogy tudnám.
– Hiszi? No majd mindjárt megtudjuk, hogy nem csalódik-e? Lubinszky! Lovat és dzsidát. Ennek az urnak meg kardot.
Az angol mentegetőzni akart, hogy mint vivjon ő olyan magas személy ellenében éles fegyverrel.
– Aha! félünk ugy-e angol uram? Adjatok neki kardot s aztán vigyázzon az ur a hogy tud, vagy felnyársoltatik, mint egy nyul.
Mit volt tenni az angolnak? Követnie kellett a nagyherczeget a sétányra, a hol Konstantin nyergébe vetve magát, elkezdé dzsidáját ügyesen forgatni, messziről kiált rá:
– Készen van-e?
– Készen, szólt az angol, s a nem messze álló Rodna tábornoktól, a nagyherczeg segédétől kérdé: ez ugy-e bár csak tréfa?
– Nem biz az, felele Rodna, vagy le fog ön szuratni, vagy megkapja az állomást. Ugy védje magát, mintha a csatában volna.
Erre a nagyherczeg sarkantyuba kapta paripáját, s ellenének szegzett lándzsával, teljes erővel rohant az angolra.
Ez hirtelen félre csapta a mellének intézett döfést, s félre ugorva maga mellett hagyta őt elrohanni.
– Jól volt, igen jól, mondta a nagyherczeg. No még egyszer.
Az angol másodszor is elháritotta a rohamot.
A nagyherczeg erre egészen tüzbe jött, s harmadszor egész dühvel rohant a vivó mesterre.
Ez most egyszerü félreháritás helyett ollyat vágott a karddal a dzsida nyelére, hogy az ketté hasadt, s egyszersmind megragadá a paripa zabláját.
A nagyherczeg ekkor leszállt a lóról.
– Ön valóban jól viv, mondá neki. Ön meg fogja kapni az állomást.
S két nap mulva megkapta a vivómester a mit kért.
Hanem illyen examenben ritka ember szeretne lenni.