Lajos Napoleon.

Alig van ember, kiről olly rövid idő alatt annyi különféle jellemrajzokat olvastunk volna, mint a mostani franczia császárról, Napoleonról. Most ismét Angliában jelent meg egy röpirat, mellynek szerzője, ugy látszik, hosszabb ideig élt korábbi időkben a császár közelében. A többi között következőket mond róla:

„1839-ben ismerkedtem meg Lajos Napoleonnal; nem egy könnyen felejtjük az illy fontos eseményt. Nagybátyja, József, a hajdani nápolyi és spanyol király, egy felette jóindulatu, barátságos férfiu, mutatott be nála. Természetes, hogy igy elég alkalmam akadt, öcscsének jellemét kitanulni, – a mi egyébiránt nem volt könnyü dolog és sok időmbe került. Sokáig azt hittem, hogy már semmire sem megyek vele. Barátsága hideg volt s udvariassága távol tartá az embert magától; soha sem tett és mondott ollyat, a mi sérthetett volna, de bizalmas közeledést sem engedett meg soha. Ugy látszott, mintha szándékosan ki akarna kerülni minden rá irányzott figyelmet. Szavaiban és magatartásában ugy viselte magát ugyan mindig, a mint rangjához illett, de szorosan emberi tulajdonaihoz hozzáférni lehetetlen volt.

Igazat megvallva, nem lehetett ezen csodálkozni. Legelső gyermekkora óta csupa kémektől volt körülvéve, s igy szokta meg, a tartózkodás pánczéljába burkolózni. Nagybátyja körében, hol mindenki hódolattal s tisztelettel viseltetett iránta, alig érezte magát otthonosnak s egészen magára hagyatva állott. Senki sem merte álmadozásait zavarni, és senki, vagy legalább igen kevés ember iránt tanusitott bizalmat. Azonban e szokássá vált tartózkodásán keresztül is gyakran lehetett jóindulatának, meleg, nemes szivének nyomait észrevenni. Sok sajátság és ellentét volt benne. Magába merült és mégis élesen vizsgáló; mindent alaposan tudni ohajtott s még sem közlött mással semmit; hideg és részvétlen, s mégis csupa titkos akarat és tettvágy; vigyázatos, míg magát valamire elhatározta, de ha egyszer benne volt a cselekvésben, csupa gyorsaság, tüz és nyugtalanság; éles pillantásu a kedvező alkalmak észrevételében és mások gyengeségeinek fölfedezésében; tanulmány képezte, a balsors edzette s a szerencse minden fordulatai iránt erős kebellel bir. Olly tulajdonok, mellyeknek nagy hasznát vevé eddigi életében. A magánéletben is tiszteletet idéz elő, s könnyen nyeri meg mások rokonszenvét. Ha akarja, a legkedvesebb ember. Természeténél és szokásnál fogva nagyon akadozó; a mellett lovagias, őszinte, állandó. Róla soha sem fog lehetni mondani, hogy jótéteményt elfeledne s barátját cserben hagyná. A hálátlanság nem az ő tulajdona. Korábbi szerencsétlenségeinek bajtársai, s a kik akkor, midőn Ham várában fogva ült, jól bántak vele, vagy kik sz. Ilona szigetén az öreg Napoleon jó emberei voltak, nem soká várakoztak az ő szives fogadására, midőn a sors kezébe adta végre a hatalmat s dicsőséget. Hajdani fogolytársa (dr. Conneau) most legelső orvos a császári udvarnál, s azon summákat, mellyeket a nagy Napoleon hagyott végrendeletében azoknak, kik hivei maradtak, pontosan fizetgeti ki. Bármit hordjon fel ellene az elfogultság és gyülölet, élete még mindig megczáfolta azt.” Igy ir Napoleonról egy angol ember.

Jelen képünk ugy mutatja őt fel, mint nejével, a bájos Eugenie császárnővel vadászatra indul.