Heti vásár.

Olcsóság a régi boldog időkben. Mai időkben fogalmunk sincs arról az olcsóságról, mellynek apáink örvendtek. Mikor II. Lajos idejében egy véka búza négy lengyel garas, egy rőf thalyt, ruhának való, két máriás, egy pint bor egy fillér; midőn az országrendei a Belgrádba deputált követeknek uti költségül fejenként négy magyar forintot utalványoztak. Ekkor mondhatta a gazda szolgájának azt, hogy: „nesze fiam egy garas, eredj a városba, végy korsót, meg szeget, igyál egy pohár bort s a mi pénz megmarad, hozd vissza.” – Régen volt az!

Régi dolgok. Luciánus azon munkájában, mellynek czime: „hogy kell történetet irni?” egy következő hadijelentést hoz fel, a romai seregnek az Eutropusnál kivivott diadaláról: „Priscus fővezér csupán harczkiáltása által huszonkét ellenséget ejtett el egyszerre, a csatában pedig az ellenség részéről elesett háromszáz és kilencz sebesültet számitanak.” Hasonló hadijelentések az ujabb korban is olvashatók.