Nyugat · / · 1941 · / · 1941. 8. szám · / · Figyelő

Cs. Szabó László: Patriotizmus és nacionalizmus
J. Huizinga. Fordította Szentkúti Pál - Danubia-kiadás

Az újkori humanizmus Olaszországban kezdődött, hamarosan a helyi udvarok kegyébe került s ott is hervadt el. Északon azonban a protestáns reformáción keresztül elterjedt a nép közt s ebben a kiszélesített értelemben örök jelenlétet vívott ki magának. Mikor a humanizmuson eleven magatartást értünk, mindnyájan erre az északi változatára gondolunk, amely legszebb típusaiban egy módszeres gondolkodót s egy emberséges bölcselőt, tehát egy tudományos diszciplinát s egy független írástudói magatartást egyesít. Nem kell mondanom, hogy ez a holland Erasmus egyenes öröksége. Egyik legnagyobb élő képviselője pedig - (s nem tudom: nem a legnagyobb-e) - az ugyancsak holland Huizinga. A magyar olvasóhoz majdnem minden munkája eljutott. Legutóbb a patriotizmusról s a nacionalizmusról írt egy kis kötetnyi esszét. A két szót az ókortól napjainkig terjedő fejlődéstörténeti vázlatában ellentétes értelemmel ruházza fel: az első rokonszenves védekező-védelmező érzés, a második ellenszenves támadó meggyőződés. S az első a renaissance óta hovatovább helyet ad a másodiknak, főleg a nagy népek kebelében.

A magyar szöveg egy kiadatlan német kéziratból készült, de helyenként csonka s ezúttal igazán nem a fordító hibájából. A teljes szövegben Huizinga valószínűleg régi nagy erényeiben tündököl: világos, szabatos, higgadt; egyszerre szigorú hitvalló és ragyogó filológus. De mit mondjunk így a könyvről? A 76-ik lapon úgy megszakad egy gondolatmenet, mintha szívenlőtték volna a szerzőt. Azt hiszem, kár volt ilyen olló-csinálta formában a magyar olvasó elé engedni.

Szentkúti Pál fordítása jól olvasható, kellemes és korábbi fordításaiból ítélve valószínűleg nagyon pontos.