Nyugat · / · 1941 · / · 1941. 4. szám · / · Figyelő
Témája szerint páratlan regény irodalmunkban. Egy sárba, tudatlanságba és szegénységbe süllyedt regáti román falu életéről szól. Tulajdonképpen regényformájú társadalomrajz s a falut egy Dimitre nevű kisfiú és családja, egy Xenopol nevű bojár, egy magyar gépész s az új falusi iskola körül mutatja be. A kép vígasztalanul sötét, az író «feketére korommal fest», a nyomor és az elmaradottság képeit oroszos könyörtelenséggel és elmélyüléssel vázolja fel. A regénynek tulajdonképpen típusai a legérdekesebbek, az inkább állati, mint emberi lét határához közel élő román szegényparasztság alakjai, a piszkos, tudatlan és paraszti sorban élő bojár. Mindezek azonban inkább társadalmi típusok, emberi rajzukkal a szerző kevesebbet törődik. Mintha inkább a paraszti és emberi lét állapotát akarná ábrázolni, vádoló célzattal, mint magát az emberi életet is. A szegénység környezetrajza láthatóan fontosabb az író számára, mint a szegénység és tudatlanság súlya alatt élő nyomorultak lélekrajza. Dosztojevszkij követése a milieu-re korlátozva. Mindez egyszerű és éppen ezáltal igen erőteljes, szűkszavúságában komor stílusban, mely végérvényesen örömtelen atmoszférát teremt a regény lapjain és az olvasó szívében. Nagy István e regénye egyenetlen, de rendkívül érdekes és értékes író-egyéniséget mutat, ki talán még leginkább a