Nyugat · / · 1941 · / · 1941. 3. szám · / · Disputa · / · Bóka László: Justh Zsigmond naplója

Bóka László: Justh Zsigmond naplója [+]
1.

1888 január 1-én, vasárnap reggel megérkezett Párisba, konflisba ült, egy szállóba hajttatott, megfürdött s tíz órakor már egy bizonyos Noël Goldsmithnél csevegett Sarah Bernhardt törvénytelen fiának s egy Jablonowska hercegkisasszonynak házasságáról, ce qui est actualité du moment a Paris. Ötvenhárom esztendeje csak s mégis avas ízt érzünk szánkban s orrunkat facsarja az a szag, melyet a gyertyafüstön, krizantém-illaton, tömjénen át is érez az érzékeny élők orra. Avas, megromlott mult, hullaszag; - igazán nem azért, mert a naplóíróról tudjuk, hogy akkor már «moribundus» volt, - avult regényeiből a préselt virágok imakönyv-illata árad, nem ez a szag.

Még aznap felkeresi a Bernhardt-fattyú anyósát, egy-két vizit után (...On est charmé et épaté de me voir!...), melyeken egy csomó Faubourg St. Germaini dámával és úrral találkozik. Az anyós, Jablonowska hercegné fogadja, bár, mint azt a naplóból megtudhatjuk, nem is olyan egyszerű dolog volt neki Justhot fogadni: «Nem volt fogadónapja, de azért elfogadott.» Ne gondolja senki, hogy el van ragadtatva e kegytől! Okos, eleven szemével gúnyosan nézi a hercegnőt, ki Sarah Bernhardtban csak egy «cabotine»-t lát s mulat azon a szemforgató «jeu»-n, ahogy beadja neki ezt a házasságot. Ismétlem, mulat a hercegnén, aki nem tartja sokra Sarah Bernhardtot, de este, miután megnézte őt Sardou Toscájában, ezt jegyzi naplójába: «Sarah: a Français conventioit tökéletesen elvesztette, azonban a Sarah-conventiokban gyarapodott. (Ha ugyan ezt gyarapodásnak lehet nevezni!)»

Természetesen, ez csak az első nap, másnap már Comtesse Diane vendége s este a Cirque d'hiverben szórakozik, utána a kávéházakat járja sorra. «Egyikben egy cocotte összeveszett étudiant-jával» - fejezi be este naplóját. Mert megcsapta orrát az irodalom levegője s a bohémség vaskosabb illata. Párisból, az ő Párisából már nem sok hiányzik, - még egy tucat főúri s irodalmi szalon, félszáz arisztokrata s néhány rossz költő és képzőművész. Mert nem több ennél Justh Párisa: nevezetességek panoptikuma. Alapjában véve unja magát köztük, unja még az isteni Saraht is. Május 31-én utazik haza, de Sarah Bernhardthoz március 31-én megy búcsúzni. «Sarahhoz - búcsúzni. Symphoniák után csend, osztrigák után éhség, viziók után ébredés, tüzijáték után csillag nélküli éjszaka! Este cigányokat megyek hallgatni Axentovich-csal és Berge-el. Érdekes ellentétes egyéniségök a cigányzene hatása alatt...» Így búcsúzik Sarahtól s talán többé le sem írja nevét a naplóban.

Mit keresett itt? Hiszen otthon, a szegény hazában is megtalálhatta volna, amit keresett: néhány cigányt s egy-két rajongó fiatalembert, kiknek zongorázhat Rollinat és Aggházy dalokat, kiknek felolvashatja Turgenyevet s saját regényét s kik hálából és azonos hőfokú rajongásból saját verseiket olvassák fel neki, rossz verseket, melyeket alig győz elfeledni a francia irodalomtörténet.

Szégyenkezve s irígykedve tettem le, első olvasás után a naplót. Irígyeltem Halász Gábort, ki úgy foglalkozott a naplóval, «mint művei közül a legjobbal, legelevenebbel» és szégyeltem magam, hogy ennyire idegenül hallgatom ezt az alig félévszázadelőtti hangot. Ady Párisát sem vágytam soha megismerni, de Justh Párisa ellen valóságos Dózsa-lázadás kelt bennem. Aggodalmasan vettem észre, mily kevéssé tudom használni a szellemtörténészek patentjét. Sully-Prudhomme, Coppée, Haraucourt, Huysmans, Jean Berge, Dumas fils, - rettenetes! Talán csak Barbey d'Aurevillyvel tudtam volna szóba állni. A hazai naplóba bele sem tudtam fogni, míg el nem olvastam néhány oldalt Cs. Szabó Hét nap Párizsban-jából s néhány mondatot Proustból. Onnan, hogy: «Devant I'hôtel de la princesse de Guermantes, je rencontrai le duc de Châtellerault; je ne me rappelais plus qu'une demi-heure auparavant me persécutait encore la crainte - laquelle allait du reste bientôt me ressaisir - de venir sans avoir été invité...»

 

[+] Justh Zsigmond naplója. Sajtó alá rendezte, bevezető tanulmányokkal és jegyzetekkel ellátta Halász Gábor. Budapest, 1941. Athenaeum.