Nyugat · / · 1939 · / · 1939. 8. szám · / · FIGYELŐ

Baráth Ferenc: A KOR ELLEN
Somlyó György versei

Somlyó György, Somlyó Zoltánnak vérségi és szellemi fia Szabó Lőrincet vallja mesterének, de el-elkalandozik Baudelaire-ig, azonkívül apja költészetének ízeit is ízlelgeti. Mindenkit egy kis megszorítással követ: Szabó Lőrinc abszolút gondolatiságát a belső perzselés nélkül, Baudelaire fegyelmezett romantikáját a sorok kéjesen sikló tempója nélkül, Somlyó Zoltán tüntető dekadenciáját annak cizellált finomsága nélkül. Nos, mi marad? - Nehéz selymektől, bársonyoktól és könnyű ruhadaraboktól lemeztelenített tehetség, akinek izmai vannak, vére, kemény inai, és ép szellemi csontváza. A kölcsönzött díszruhák fölé egy mindent beburkoló csipkefinom Babits-palást kerül, mely talpától a fejebúbjáig betakarja.

Helyenként mégis csak önmaga szólal meg. Ez a megszólalás ígéret, jel, lehetőség. Kötete: egyéni világnézet, bátor ítélet, majd rezignált fájdalom, igenek és nemek ideges tánca, melynek lendületes mozdulatait letörik az idegen kényszerruhák. Formaérzéke is van: sorai néha szökkenően könnyedek, máskor ércesebbek, tömörebbek - hömpölyögnek.

"...itt vagyok, s a rámszabott
törvénnyel el nem mozdulok,
nem rezzenek, körém fonódjék
bár millió fojtó hurok.
Az egész kor van ellenem!
De nincs egy ízem, mely remeg,
s büszkén kitárom a hazugság
dárdáinak mezítlen mellemet!"

Ilyen és ehhez hasonló eredeti strófák aránylag szép számmal találhatók kötetében. Látszik, hogy tud egyéni lenni, ha elfelejt rákacsintani irodalmi eszményképeire. Szabad tér, szabad mozgás kell az ifjú költőnek - s ez kell Somlyó Györgynek is, akinek a jövőben kötelessége lesz félredobnia a tengernyi reminiszcenciát, és mankó nélkül saját lábára állnia, saját szellemi talaján!