Nyugat · / · 1939 · / · 1939. 4. szám · / · ŐRJÁRAT
Nem Babits Mihály fájdalmas tanulmányára, a hanyatló ezüstkorra gondolok. Újabb élmény nyűgöz.
Ovidius híres versét magyarázom az iskolában: az utolsó istenek is elhagyják az öreg és bűnös földet,
Azután hazamegyek, ahol vaskos könyvek várnak. Text-book-nak nevezik őket az amerikaiak és tankönyvekül használják az egyetemeiken. Ötszáz-hétszáz és ezernél több lapon terpeszkedik a szöveg: a jenki szerzők kényelmesen, bőven előadhatja a maga mondanivalóját. A magyar tudós jellegzetes megnyilatkozási formája a két-három íves tanulmány; esszének nevezik manapság, szépítő francia szóval. Amerikai kollégája szinte korlát nélkül, kövéren és gazdagon jelenhetik meg: vászonkötésben, színtiszta nyomással, képekkel és mindennel. A mi kontinensünkön karácsonyi és születésnapi ajándéknak is alkalmas díszművek lennének ezek a szépkiállítású tudományos munkák.
Tévedés ne essék, nem természettudományos munkákról van szó, amelyeket közfelfogásunk már régen az új világ fiainak osztott ki. Az új világ fiai, büszkén és gazdagon, nem elégedtek meg a kiosztott körrel, továbbhatoltak a tudomány birodalmában. Mindenütt ők szorgoskodnak. Ezek a munkák mind a filozófia, szociológia, pszichológia köréből kerülnek ki, mert mindez kedvelt diszciplina a kalmár Újvilágban. Sőt még a bennszülött európai tudományok is fellelhetők közöttük és az amerikaiakhoz kell fordulnunk, ha önmagunkat akarjuk megismerni. Egy derék magyar tudós évtizedekkel ezelőtt megírta az 1790-i budai országgyűlés történetét. Egyik amerikai társa átkelt az óceánon, végigkutatta Bécs és Prága levéltárait és New Yorkban angol nyelven kiadta az egyidejű cseh diéta históriáját, amelynek a megörökítésére cseh történész nem vállalkozott. Egy másik amerikai fiatalember éveket töltött Bécsben meg Velencében; most vaskos kötetekben írja Metternich olasz politikáját. Egy harmadik a közép-európai Habsburg-kérdést tanulmányozza s így lehetne továbbfűzni a sort. Angol, francia, német és olasz levéltárak amerikai történelembúvárokkal vannak telve és úgy mondják, nemsokára már Budapesten is várhatjuk őket. Az európaiak maholnap arra ébrednek, hogy nem urak többé nemzeti tudományaikban.
A kultúrfölény óceánjáró hajókon szeli át Atlasz tengerét. Az utolsó istenek is elhagyják az öreg és bűnös földet: