Nyugat · / · 1939 · / · 1939. 1. szám · / · CS. SZABÓ LÁSZLÓ: ŐSZI NAPPALOK (NAPLÓ)
Megkérdezi egy beregszászi ismerős: "Gondoltál-e arra, hogy még a Felső-Tisza-vidék s a kárpátorosz sarok is tele van magyar költők nyomával?" Futtában szemlét tartunk. Alig győzöm szedni az emléket. A mármarosi bércek a magyar költészet mozdíthatatlan díszletei.
Kuruc dal termett Beregben, Ungban, Esze Tamás bölcsőjénél, Bercsényi Miklós udvarában. A felső-tiszai Cseke: Kölcsey sírhelye a Nagy Lajos adta nemzetségi földön, Szépalom: Kazinczy lakása. Nagypeleske: a nótárius szállása. Kazinczy verse, A
Köszöntöm erdős szülőföldemet,
Ung mentében a hegyeket,
Szép Neviczkét, mely bár kertté varázslák,
Dacosan hordja még Bercsényi várát:
S a völgyet, amely kezdve Perecsenytől,
Csekély hóditás a nagy rengetegből,
Napos benyíló, két hegyközti résen -
E tájt esett meg az én születésem...
Fújunk egyet a beregi ismerőssel. A magyarok Vereckéről jövet az Ung mentén ereszkedtek a Tiszára. Azóta a magyar költők a Tiszától visszafordulva időről-időre megújítják a jelképes foglalást az orosz határig.