Nyugat · / · 1939 · / · 1939. 1. szám · / · CS. SZABÓ LÁSZLÓ: ŐSZI NAPPALOK (NAPLÓ)

CS. SZABÓ LÁSZLÓ: ŐSZI NAPPALOK (NAPLÓ)
Október 20.

Megkérdezi egy beregszászi ismerős: "Gondoltál-e arra, hogy még a Felső-Tisza-vidék s a kárpátorosz sarok is tele van magyar költők nyomával?" Futtában szemlét tartunk. Alig győzöm szedni az emléket. A mármarosi bércek a magyar költészet mozdíthatatlan díszletei.

Kuruc dal termett Beregben, Ungban, Esze Tamás bölcsőjénél, Bercsényi Miklós udvarában. A felső-tiszai Cseke: Kölcsey sírhelye a Nagy Lajos adta nemzetségi földön, Szépalom: Kazinczy lakása. Nagypeleske: a nótárius szállása. Kazinczy verse, A Tisztulás Innepe pogánykori emléket költöget az Ungparton. A huszti romra írja Kölcsey egyik legszebb versét, Kazinczy Spielberg és Kufstein után a munkácsi várban raboskodik. Petőfinek majdnem úgy otthona ez a világ, mint a Kunság, híres verse, A Tisza is a Felső-Tiszáról szól s a koltói kert fölött már az orosz havasok tündökölnek. A legszelídebb tékozló fiú, a vándorszínész Arany János Mármarosszigetről szökik vissza a szülői házba. Árva Juhász Gyula ezen a végen is tanárkodik egy darabig. A századfordulón egy zaklatott lelkű székhely főszerkesztő bolyong erre, ingerült tőmondatok pattognak az agyában. Pásztorok, favágók közt, irtózatos havasi szegénységben készül a könyve, a Kazár Földön. Krúdy Gyula bátyánk, ezúttal Zöld Vadásznak öltözve egy ruszin szoroson át hajtat Gácsországba. És egy sajtóhibás álnév mögé bújva Turjaremetén születik költővé egy somogyi huszártiszt:

Köszöntöm erdős szülőföldemet,
Ung mentében a hegyeket,
Szép Neviczkét, mely bár kertté varázslák,
Dacosan hordja még Bercsényi várát:
S a völgyet, amely kezdve Perecsenytől,
Csekély hóditás a nagy rengetegből,
Napos benyíló, két hegyközti résen -
E tájt esett meg az én születésem...

Fújunk egyet a beregi ismerőssel. A magyarok Vereckéről jövet az Ung mentén ereszkedtek a Tiszára. Azóta a magyar költők a Tiszától visszafordulva időről-időre megújítják a jelképes foglalást az orosz határig.