Nyugat · / · 1938 · / · 1938. 7. szám · / · Figyelő · / · Képzőművészet

Farkas Zoltán: Mai magyar egyházi művészet

Túlnyomórészt barokkori templomaink és egyházi jellegű épületeink nagy száma beszédesen tanúskodik arról, hogy milyen eleven és nagykiterjedésű egyházi művészet virult valamikor nálunk, amely még a klasszicizmus korába is átterjedt. Aztán gyors hanyatlás következett. Egy-egy hatalmas építményt, mint a Budapest Bazilika, leszámítva, szinte teljesen megállott a magyar egyházi művészet, amely egy ideig még a festészetben élt tovább, de lassanként a budapesti kegyszerkereskedők sivár műhelyeibe és a templompallérok tehetségtelenségébe fulladt. Se szeri se száma pedig az elmúlt harminc évben épület katolikus templomoknak, csak Budapesten több mint harminc templom épült ezalatt az idő alatt, hát még mennyi a vidéken és a művészethez legtöbbjének alig van köze.

Nagy változást hozott azonban az utolsó évtized. Rendelők (ezek persze jóval nehezebben), de különösen művészlelkű építészek, festők, szobrászok és iparművészek rájöttek arra, hogy a mai stílustörekvéseket az egyházi rendeltetésű épületek, szobrok, festmények és tárgyak szolgálatába is lehet állítani és valóban művészi jelentőségű teljesítményekhez jutottak el. A közönség nehezen törődött bele ebbe a változásba. Alkalmasint visszaemlékeznek olvasóink, hogy Árky Bertalan városmajori temploma és annak berendezése milyen nehezen talált utat a publikum szívéhez! De a jég lassanként megtört, ma már a mai formanyelven készült egyházművészeti alkotásoknak lelkes közönségük van, ma már nem Petrovácz az egyedül boldogító egyházi stílusgyakorló.

Erről a lelkes mozgalomról és kiváló eredményeiről szól Jajczay Jánosnak, kitűnő művészettörténeti írónknak remekül illusztrált könyve, mely az eucharisztikus kongresszus idejében jelent meg. Rövid, de valóban meggyőző szövege sikerülten foglalja össze mindazt az elvi és tárgyi anyagot, amelyet új magyar egyházi művészetünkről el kell mondani. Az olvasó meggyőződhet arról, hogy mai egyházi művészetünket a ma formanyelvén kell kialakítanunk. A kitűnően összeválogatott illusztrációk pedig mind megannyi bizonyíték erre: Árkay Bertalan, Kotsis István, Weichinger Károly, Rimanóczy Gyula, Körmendy Nándor, Pátzay Pál, Ohman Béla, Tóth Gyula, Beck Ö. Fülöp, Abanovák Vilmos, Molnár C. Pál, Kontuly Béla, Stehlo Lili épületei, szobrai, festményei, üvegablakai, de azonkívül egy csomó névtelenül maradt iparművészeti műhelymunka bizonyítják azt, hogy e téren sem maradtunk el a külföldi fejlődés mellett, sőt egy vonalban haladunk vele. Szellemiségünk ezen a téren is meg tudott újhodni és egy mainál még eredményesebb kifejlődés előtt áll.