Nyugat · / · 1938 · / · 1938. 6. szám · / · Nagy Zoltán: Tóth Árpád leveleiből

Nagy Zoltán: Tóth Árpád leveleiből
5.

Debrecen, 1909. okt. 21.

Kedves Mester, nem tudom, legutóbbi levelem, melyhez egy vers (azóta megjelent a Nyugatban) is volt csatolva? (sic!) Azóta semmi különösebb megírni valóm nem akadt, csak most van valami, amiről tudósítani szeretném, ha ugyan eleddig még nem tudná. Nevezetesen: most 24-én, vasárnap a Nyugat itt matinét tart a Royalban a köv. műsorral: 1. Ignotus: Megnyitó. 2. Tóth Árpád: Versek. 3. Móricz Zsigmond: Novella 4. Ady Endre: Versek. Én régi dolgaimból olvasok, mert új nincs. Az itteni lapok lelkes reklámot csaptak az összes szereplőknek, főképp Adynak és nekem. A Szathmáry [*] lapja például kijelenti, hogy különösen esztétikai dolgozataimmal keltettem nagy feltűnést! Én a D. Függ. Újságnak irogatok színházi kritikákat és csillagos cikkeket, innen a derék Debr. kollégák nagy lelkesedése, holott valószínűleg semmit se olvastak még tőlem. Képzelheti, hogy érintette ez a hirtelen tömjéneztetésem. Mikoriban a Nyugat intézőembere itt járt a matiné ügyében, összekerültünk a Royalban Kardossal [*] és K.-val. Én azt mondtam a Nyugat megbízottjának (valami kiadóhivatali fiatalember, Barna nevű), hogy nem szívesen olvasok fel. Ebben a kijelentésben a némi affektáción kívül benne volt a Négyesi egyetemi stílgyakorlatain való szereplésem lámpalázának emléke is. Elég az hozzá, hogy Kardos, akit előzőleg K. csipkedni próbált, most így fordult a Nyugat emberéhez: Kérem, ha Tóth esetleg nem olvas fel, van itt egy fiatalember, aki nagyon szívesen olvas akármeddig az Önök matinéján, nem akarok ujjal mutatni rá... Kardostól különben én is jól kikaptam valamelyik este. Az "Egy leány szobájában"-ról azt mondta, hogy gusztus kell az efféle témák megírásához, az "Őszi napfény"-nek pedig — elismervén a benne foglalt képek szépségét — szerinte lehetetlen stílusát kárhoztatta, többek közt azt, ami magának se tetszik, t. i. az enjambement-t. Őszintén kijelentette, miután a Kaffka Margit novelláját is lebírálta, hogy az egész mai líra és próza lehetetlen s szándékosan különcködő irányú s hogy jönni kell egy új Petőfinek, aki "végigvágjon maguk közt", mikor aztán mink örök feledésbe merülünk, mint Bajza utáni Császár, Zerffy stb. régi poéták. Én nem vitatkoztam vele, mert szeretem az öreget, mint kedves volt professzoromat, hanem a véleményem nagyon furcsa lett róla az irodalomértést illetőleg. (Persze, ha a lírikust lehúzzák, dühös.) Egyéb újság aztán igazán nincs, legföljebb azt írhatnám még meg, hogy K., akit megkértem, hogy a Debr. Újságba ő adja le a matinénk hírét, engem kihagyott a szereplők közül, dehát ő olyan szórakozott... Jóskát, Nagy Lajost szíves szeretettel üdvözlöm Önnel együtt, kedves mester.

Pádi.

A matinéról majd írok; ha új dolgom lesz, küldök. Hát maga?

 

[*] Néhai Szatmáry Zoltán, volt debreceni újságíró.

[*] Kardos Albert irodalomtörténet-író, mindkettőnk rendkívül tisztelt és szeretett irodalomtanára.