Nyugat · / · 1938 · / · 1938. 5. szám · / · Őrjárat

Cs. Szabó László: Siralmas tudomány

Londoni barátom egy közgazdasági tanulmánykötet kiadására készült. Mi lesz a címe? — kérdem. Hiábavaló Esszék. — feleli. Ez csak természetes!

Fájdalom, az. A közgazdaságtudomány valamikor nemes becsvággyal beleszólt a politikába, az élet mesterének hitte magát. Lujo Brentano, Oppenheimer, Schmoller békebeli tudománya a földkérdéstől a népszaporodásig megható buzgalommal befeküdt minden tüskés ágyba. Cselédkönyves orvos klinikán, cselédkönyves nemzetgazda a kültelki szociális telepen kóstolt a pályába. A tudomány, mint a régi császárok a zöldcsütörtöki lábmosáson, megalázkodott a mezítlábasok előtt.

Hová tűnt ez a buzgalom? A tudomány kiábrándult az életből, fölégette előretolt őrhelyeit, kiürítette a külső várövet, elméleti tornyába húzódott. Az élet kérdez, a tudomány hallgat. Megirtózott a valóságtól.

Pedig az élet egyre türelmetlenebb, moraja a legvastagabb toronyfalon is áthallatszik. Mire való a titkos tudomány? Miről tanakodnak a csillagtoronyban,

Egyetlen pillantás a könyvespolcomra elárulja, hogy mennyi válasszal próbálkoznak a toronylakók. Cassel, Hull, Mises, Peck, Robbins könyve keveset vagy semmit sem mond az avatatlannak. Pedig mindmegannyi önigazolás. A tudomány minden nyelven tisztázza magát. Csak éppen visszahúzódik az élet buta esetlegességeitől. Hátra laikus a szent körtől!

Ha a világ csupa férfiből állna, nem is lenne baj ezzel a körrel. Légy elvont s minden férfi meghátrál! A baj ott kezdődik, hogy néha asszony is ért a közgazdaságtudományhoz, ráadásul jól.

Barbara Wootton, egy okos angol nő — nagyon sok, talán túl sok is van ebből a fajtából a szigeten — nemrég írt egy fölháborodott könyvet a hiábavaló tudományról. Laments for Economics: A közgazdaság siralma címen. Ritkán olvastam ekkora leleplezést a férfigőgről. Csak úgy röpköd megtépázott tollazatunk, úgy látszik, a tudós nőből kitört az anyaszív.

Az utolsó lapra fordítok s mint aki hideg vízzel tusolt, nekivágok a tavaszi szőlőhegynek. Két kézre elfagyott a dió, a barack, a cseresznye. Hófelhő közeleg, remegnek az almafák. Remeg az ember is, dühösen vágja a kapát a földbe.

És mi gondja ezalatt a tudósnak? Feleljen a mérges angol asszony:

"Elvont fogalmak feltehető következményei, feltehető körülmények közt, feltéve, ha a meg nem hiúsult okok valószínű következményeit külső erőszak meg nem hiúsítja."