Nyugat · / · 1937 · / · 1937. 9. szám

ILLYÉS GYULA: ARCCAL LE...

Arccal le a sárba, mint mikor granátok
vitáztak felettem,
vágódom előre, lapulok, kiáltok
e vak szerelemben.

Búvok oldaladhoz, - oh de az ellenség
nem te vagy-e éppen?
Barátnak ismersz-e te is, hogyha melléd
szorulok az éjben?

Suttogom a jelszót, az ősit! - hiába
hányszor suttogtam már!
Szeretlek; szeretsz-e aztán is, csatázva
hogy karomba haltál?

Nemcsak menedék kell? - béke, béke, bár a
rövid halálé, - mit
a szerelem nyit, - míg a nap bomba-lángja
újra reánk fénylik.

Óh, szomorú béke. Nincs ellen, barát, csak
mint harcmezőn szerte,
végső görcseikbe meredt karok, lábak,
a semmit ölelve.

S óh szomorú, baljós feltámadás! lassan
szedelődzöm, mint a
lélek, kit urához azért visz az angyal,
hogy visszataszítsa.