Nyugat · / · 1937 · / · 1937. 8. szám · / · ŐRJÁRAT

ILLYÉS GYULA: EGY

«Az öreg Petrovics egy rettegésben él Szabadszálláson», a hivatalos magyar irodalomtörténetírás hivatalos közlönyének cikkírója kifogásolja ezt a mondatot, írójáról azt mondja, hogy bizonyára a pesti aszfalton tanult magyarul; azaz csak próbált megtanulni, mert hisz nyilvánvalóan nem tud. Bevallom, magyar nyelvtudásomban sokszor nem vagyok bizonyos (a fenti mondatot ugyanis én írtam), mindenütt igyekszek tanulni, a pesti aszfalton is. Igyekeztem megszívlelni hát a hivatalos irodalomtörténetírás leckéjét-leckéztetését, már azért is, mert hisz a tanárokat is ő oktatja. Míg most azt nem olvasom a Nyelvőrben, hogy ez a mondat nemcsak magyaros, de tős-, sőt ősmagyaros, megvan a rokonnyelvben is.

Már most mi történjék? Az irodalomtörténet közlönye rosszra oktatta gyanútlan olvasóit. Meghagyja őket tévelygésükben? Vagy baklövését a köz érdekében jóvá teszi? Annál is inkább, mert ha egy íróról azt írják, hogy még a nyelvet sem ismeri, ez van olyan sértés, (ha alapos), mint ha egy matematikusról azt írják, hogy nem tud összeadni, vagy egy irodalmat, nyelvet bíráló tanárról, hogy fogalma sincs a nyelvről s ha már szerénységből nem, hát óvatosságból hallgatnia illik.