Nyugat · / · 1937 · / · 1937. 2. szám

KASSÁK LAJOS: AZ IGAZSÁG KERÜLGETÉSE

Üzenet legyen ez a vers, kedvesem
szivem üzenete és agyvelőm üzenete
érzéseim és gondolataim virágkosara
amelyet ime, átnyujtok ezen a vasárnap délelőttön
tavaszi vasárnap délelőtt, vidáman
és karom egyetlen merész lendületével.

Idáig jutottam, óh kedvesem, lásd
tavaszban az őszülő férfi, ha megőrül
őrültebb a kamaszlegénynél, aki
maga is volt egyszer, de akkor ostobán
husztól az ötvenig ugy futott át az esztendők hídján
mint aki se élni, se halni nem ér rá.

Most igazán itt vagyok nálad és ugy érzem
el sem megyek többé, nem izgat már a világ izgalma
elég vagyok magamnak és te is éppen elég vagy nekem.
Maholnap ősz hajunkban néhány fekete szállal
s öreg szivünkben harcok és szerelmek gyönge
emlékfoszlányaival ugy bolyongunk majd
a zajló város uccáin, mint két jólnevelt gyermek
mint Isten fehér bárányai, akik ha szólnak is
füvek jóságát s az idők derüjét bégetik.