Nyugat · / · 1936 · / · 1936. 12. szám · / · KARINTHY FRIGYES: A ZÖLD TINTA KIAPADT...

KARINTHY FRIGYES: A ZÖLD TINTA KIAPADT...
2.

És ezzel nemcsak a halotti tor könnyes hangulatába szeretnék enyhítő derűt csempészni, intim hanggal, hivatkozván nagyszerű barátunk kedélyére és fölényes, tökéletes érzékére mindennel szemben, ami fonák, humorára, ami nélkül nincsen nagyság. Kosztolányi jelentőségének nemcsak emberi, írói szempontból is lényege volt a formai tökéletlenség, üres szólamok, szakállas szavak, tehetetlen nagyképűség, igazságot és valóságot leplező «érzelmes» tremolók és szónoki falzettek, megrekedt és megzápult ártalmas konvenciók - röviden és kereken: a hazugságok elleni fáradhatatlan, mindig résen levő, pillanatra se alkuvó ellenszenv és harci készség, az alpári közönségességnek, otrombaságnak, lelkiismeretlenségnek és pongyolaságnak - annak az egész «Niederträchtigkeit»-nek megvetése, ami a világ, s ami Goethe szerint mégis «das Mächtige, was man sich auch sage». Igen, bizony, hatalmas, a leghatalmasabb tehetetlenségi erő s aki nem bírja és lázadozik ellene, világ kezdete óta tragikus, vagy komikus hős és vértanu, akár Plátonnak hívták, akár Don Quijote-nak, Cyranónak, Heinenak, Voltairenek, Chestertonnak, vagy Kosztolányinak. Utóbbi harcát az tette súlyosabbá, hogy a hadszíntér egy retorikus kultúrában nevelt nemzet és ország olvasója és közönsége volt. Mindegy, ebben a harcban nincs és nem is lehet béke, ezért nem is fontos a kudarc, vagy látszólagos győzelem. «On ne se bat pas dans l'espoir du succés.»