Nyugat · / · 1936 · / · 1936. 3. szám · / · KÜLFÖLD

Braun Róbert: MIROIR DE LA CHINE
Laloy, Louis könyve

A szerző zenetörténész és már a háború előtt jelentek meg a görög, a kínai és a legmodernebb zenéről szóló művei. 1907 óta egyik társszerkesztője a Bulletin Francais de la Société Internationale de Musique-nek és 1915 óta a párisi Nagyopera titkára. Sokoldalúságát mutatják a legkülönbözőbb európai nyelvekből: spanyolból, németből és oroszból való fordításai. Útijegyzetei már csak azért sem az átlagos turista utazó tapasztalatai, mert szóban és írásban ura a kínai nyelvnek és régi kínai összeköttetései voltak utazása megkezdése előtt.

A szerzőnek azonban nemcsak zenei szakismeretei és nyelvismeretei vannak, hanem sokoldalúsága arra is képesíti, hogy pl. a tudomány összes ágainak jelenlegi állapotáról beszámoljon Kínában. Továbbá Kínának nemcsak nyelvét ismeri, hanem történelmét, filozófiáját, szokásait és ép úgy érdeklik a kínai ősemberre vonatkozó leletek és Kína geológiája, mint a kínai-japán ellentét mai állása és a bolsevizmus terjedése Kínában.

A szerző általában konzervatív hajlamú. Reméli, hogy a katolicizmus meg fogja hódítani Kínát és nem sok jót vár az európai fajtájú egyetemekről kikerülő kínai ifjúságtól. De azért a minden őszinte érzés és minden igaz művészet iránti bölcs megértéssel szemléli a világot. Tisztelettel beszél a keleti vallásokról és bár teljesen távolt áll a kommunizmustól, hasonló tisztelettel, sőt szimpátiával ír a szovjet működéséről.

Elgondolható, hogy az az utazó, aki ilyen tudással fölszerelve, ilyen magatartással szemléli a világot, mennyi érdekeset tud mondani Kínáról. Tegyük hozzá, hogy a szerző nemcsak tudós, hanem világfi is, aki nemcsak egy kínai koncertet tud közel hozni hozzánk, hanem egy kínai diner-t is. Két ilyen ünnepélyes diner részletes leírását kapjuk, az egyiket egy előkelő kínai hölgy rendezte a szerző tiszteletére családi körben, a másikat ugyancsak a szerző tiszteletére egy gazdag kínai egy előkelő vendéglőben. Mindkettő teljesen kínai jellegű volt, csakis kínai vendégekkel, ételekkel és zenével.

A szerző általában bizalommal nézi a kínai nép jövőjét. A kínai nép pacifista. Szabály, hogy a jólnevelt, előkelő kínai ironikusan, enyhe megvetéssel beszél a katonákról. Egy kínai közmondás szerint: a rossz vasból szöget csinálnak, a rossz emberből katonát. A szerző azt hiszi, hogy a japán militarizmus ma már Európában is túlhaladott álláspont, hogy Genfben Japánt értetlenül hallgatják. Mandzsuria 30 millió lakósa közül 28 millió kínai, akik közt az a mondás járja, hogy Mandzsuriával Japán bombát nyelt le. A szerző egy diplomatával beszél arról, hogy miért nem szövegezték meg úgy Mandzsuriáról a japán-kínai szerződést, hogy azt csak egyféleképpen lehessen értelmezni.

«Ha egy szerződést csak egyféleképen lehetne értelmezni, lehetetlenség volna mindkét féllel elfogadtatni», feleli a diplomata.

Amihez a szerző ezt a megjegyzést fűzi: «Ezen a napon néhány pillanat alatt életemben a legjobb leckét kaptam diplomáciai történelemből».

Egy öreg taotista művészt lát Pekingben az utcán, amint térdén egy táblát tartva ragadós agyaggal az ujjával egy alakot rajzol. Tömeg állja körül. «Ez hal», mondja valaki. «Nem, béka lesz.» A rajz elkészül: tengeri rák. Elismerés moraja hangzik. Az öregember megpillantja a szerzőt és vállalkozik rá, hogy arca után megmondja, hogy miféle ember. A szerző megáll. Az öreg először megmondja életkorát. Egyetlen évet sem tévedett.

- Egyedül vagy itt, folytatja. Nem utazol sem pénzszerzés, sem politika céljából. (És a szerző egy kis mentegetőzéssel idézi tovább:) Nem vagy közönséges ember.

Az öreg taotista fején találta a szöget. Találóan jellemezte a szerzőt, utazása célját és egyúttal útleírása egész tónusát.