Nyugat · / · 1935 · / · 1935. 5. szám · / · FIGYELŐ

Schöpflin Aladár: BALOGH KÁROLY MADÁCH-KÖNYVE

E szép kiállítású, érdekes képekkel díszített könyv írója, a literary gentleman kiveszőben levő típusának képviselője, kinek szép Minnesänger és Martialis-fordításait ismerjük, közvetlenebb közelből kapott képet őriz magában Madách Imréről, mint bárki más a ma élők közül. Atyja, szintén Balogh Károly kíváló magyar bíró, a pécsi királyi tábla egykori elnöke unokaöccse volt Madáchnak, fiatal korában tragikusan elhúnyt Mária hugának fia s árvaságra jutva ott nevelkedett a sztregovai kastélyban, a költő körülbelül egykorú fiával, Aladárral együtt. A könyvnek tehát dokumentum-értéket ad az, hogy szerzője családi hagyományokat ad át nekünk, a családban szereplő személyek olyan arcképeit, amelyeknek hitelességét az együttélés közvetlen emlékei szavatolják. Igy, ha nem is módosítja gyökeresen eddigi tudásunkat, sok olyan apró vonást ad az irodalomból eddig ismert képhez, a melyek azt plasztikusabbá és gazdagabbá teszik. S ugyanezt mondhatjuk Madách műveit elemző fejtegetéseiről is: egy lelkes és lelkiismeretes Madách-ismerő sok jól használható adalékkal járul a költő műveinek megértéséhez, különösen az élete és művei közti kapcsolatok szorosabbra vonásával. Ezenkívül különös szolgálatot is tesz azzal hogy atyja írott emlékezéseinek Madáchra és családjára vonatkozó részeit, melyek nagyon valószerűnek ható részletes képet adnak a sztregovai életről, most először nyilvánosságra bocsátja.

Sok epizód-alak között három nagy arányokban megrajzolt arckép emelkedik ki a könyvből: Madách, az anyja és a felesége. És mivel az arcképek hívek és hitelesek, kiviláglik belőlük, hogy ennek a három embernek a szoros családi együttélése végzet-tragédia volt, emberi jellemeknek olyan inkompatibilitása, amely csak boldogtalanságra vezetett. Az anya, kiről Balogh Károlynak csak magasztaló szavai vannak, erős, uralkodásra és parancsolásra teremtett asszonyi jellem, amilyen sok volt a régi magyar úri kastélyokban, gyermekeinek és általában az embereknek kérlelhetetlen bírója, meggyőződéseihez makacsul ragaszkodó. Menyére, akit persze fia kedve ellenére vett el, kezdettől fogva gyanuval néz. A kép, melyet róla kapunk, erőteljes és tiszteletreméltó, de egyúttal rideg is. Azok közül az asszonyok közül való, akikről mindenféle jót lehet mondani, de anyósnak félelmetesek. Éppen azzal, hogy erkölcsileg mindig igazuk van, képesek egy családi életet tönkretenni. Az «oroszlán-barlangjá»-ban könyvei és írásai közt meghúzódó férj, aki nem szeret társaságba járni, hatalmas birtokai kezelésével sem törődik komolyan, ezért gazdagon is anyagi gondjai vannak, eszmélkedéseibe elmerülve szórakozottan áll szemben az élet apró gyakorlati követelményeivel s bármi nagy költőnek és gondolkodónak, mint szerelmes férj, férfi, nem «asszonynak való». Különösen nem olyan asszonynak való, mint Fráter Erzsi, akinek felületes élet-vágyát, vérében magával hozott erotikus túl-izgatottságát, felelőtlen amoralitását egy Petrucchio-féle férj is csak talán tudta volna fékezni, Hármuk közül egyik sem született boldogságra, így együtt, egy családba, egy falusi kastélyba összecsukva csak rontani tudhatták egymás életét. Madách élete tragikus hibáját a házasságával követte el: pontosan azt a nőt vette el, aki nem volt sem testben, sem lélekben hozzá való. Az érzékiségével választott és olyan nőt választott, akinek érzékiségét nem tudta lekötni. Lehet, hogy Fráter Erzsi, akárki is a férje, megcsalta volna, de hogy Madáchot meg fogja csalni, az már a házasság megkötésének pillanatában adva volt kettejük jellemében.

Balogh Károly könyvének második részében ismerteti Madách két gondolkodásmódjára jellemző értekezését s antológiát s aforizma-gyűjteményt ad költeményeiből. Az élvezetesen, tárgya iránti nagy szeretettel írt könyv kiválóan alkalmas Madách népszerűsítésére.