Nyugat · / · 1935 · / · 1935. 4. szám · / · KÜLFÖLD

P. Berinkey Irma: H. G. WELLS

A Time and Tide c. angol folyóiratban analitikus cikksorozat jelent meg H. G. Wellsről, életrajzának megjelenése alkalmából. A cikkeket Odette Keun írta, aki a kontinensről elszármazva Angliába, angol és francia nyelven írja kritikai cikkeit és regényeit.

Odette Keun, Wells munkásságának analizálásában nem az önéletrajzra támaszkodik (amely érdekli őt ugyan, de nem győzi meg olyan író tollából, aki félévszázadon át megszerezte a közönséget kielégítő rutint), hanem Wells műveire és mint mondja: a saját intelligenciájára.

Műveinek indítékait az író ifjúságában keresi és találja meg. Elnyomott, alacsony középosztálybeli, rút környezetben töltött gyermekkora, amelynek nyomorúságait patológikusan érzékeny lelke filmszerű pontossággal fogta fel és még ma is híven őrzi. A Viktória korabeli Anglia fojtogató kasztrendszere és hipokrízise elleni bosszúvágy. Huxley racionalisztikus filozófiája, amely felruházza a tények kutatásának módszeres fegyvereivel, de elveszi nemcsak vallását, hanem minden ethikai, misztikus, lelki értékben való hitét megfosztván őt így a művészi alázattól, önuralomtól és önkritikától, amelyre nagyobb szüksége lenne bármely írónál. Mindezek felett azonban a társadalmi elnyomatásban kifejlődött beteges érzékenysége és hiúsága. - Mind olyan tényezők, amelyek Wells speciális írói működését meghatározzák. Világos eszét, intelligenciáját a rend, erő és észszerűség szeretetét nem innen kapta, de harciasságát, romboló kedvét, érzékenységét, mértéktelen hiúságát, mással mint ifjúságának körülményeivel és veleszületett beteges érzékenységével magyarázni nem lehet.

Ha valamely munkát nem pusztán kenyérkeresetből végzünk, mondja Odette Keun, akkor az vagy hivatás vagy játék. Hivatás: benső elhivatottság, mely elsöpri az egyéniséget és ellenállhatatlanúl sodorja a zsenit valamely magasabb cél felé. A játék célja a játszma megnyerése ügyes mesterkedéssel, eredménye egyéni ambíciónktól függ.

Wells életében, jellemében, műveiben nyomát sem látja Odette Keun az elhivatottság önzetlen alázatának. Minden tulajdonsága a másik pólusra ragadja. Meglátja éles eszével a szörnyű zavart, amelyet ellenségei támasztottak és a dolgok új csoportosításával akar rendet teremteni. Ide-oda csoportosítgatja a tényeket, kénye-kedve szerint rakosgatva őket, tehát: játszik velük. A játékot meg kell nyernie, erre egyéni ambíciói késztetik.

Mikor Wells első társadalomtudományi könyvei megjelentek, a világ, ezer szellemi béklyóban sínylődő és felszabadulni vágyó ifjúsága prófétát látott benne és lelkesülten állt melléje. Nagy ígéret volt, mely nem vált be. Hívei meghökkenve látták, hogy minden pillanatban új és új orvoslási móddal jön, majd elveti, amit ajánlott és a homlokegyenest ellenkezőért lelkesül. Rombolt, de építő igazságot nem adott a lerombolt ideálok helyett. Megoldás helyett útvesztőbe vitte híveit örökké változó, ingadozó, szeszélyes ötleteivel. Akik hittek benne, értetlenül álltak e szeszélyes változások előtt, míg rá nem jöttek, hogy Wells csak játszik, nagy élvezettel játssza érdekes játszmáját.

De játék közben rombolt is. Örök érdeme, ugyan, hogy lerombolt olyan dolgokat, amelyeket akadálynak látott az emberiség boldogsága előtt, de az a baj, hogy aztán saját eszközeit is lerombolta. Igaz ugyan, mondja Odette Keun, hogy mint minden emberi intézménynek, a Wells által megtámadott intézményeknek is volt hibája, de a roskadozó házat férfiasabb cselekedet tatarozni és őrizni, mint nyomban elhagyni, ha észrevesszük a fal repedéseit. Wells türelmetlen volt, mint egy gyermek, régi játékait megúnta, hamar eldobta és újat keresett.

Játékosra mutat az is, hogy kritikusaival szemben túlzottan sértődékeny, maga pedig kíméletlenül támad mindenkit. Nem az emberiség vagy egyén szempontjából nézi a dolgokat, nem az eszme, hanem a játszma sikere fontos előtte.

Mindezek ellenére Odette Keun szerint, Wellsről lehetne elnevezni a kilencvenes évek és a háború közötti kort. Annyit látott előre a modern emberből, hogy ennek egyik megteremtője lett. Senki nincs az akkori generációból, akinek gondolkodásán Wells nyomot ne hagyott volna.

Most - harcának vége felé - azt kell látnia, hogy túlhaladta az idő s eltávolodtak tőle az események. Ez Wells hibája, mondja Odette Keun. Volt esze, viziója, képessége, egy időben vele volt a tömegek szíve. De az a valami, ami a közönséges embert arra hajtja, hogy várja meg a célt, az a valami, ami a nemesebb gondolkodású embert arra lelkesíti, hogy meghaljon egy eszméért, az a valami, ami a tudományos integritást és az idealizmus önzetlenségét jelenti, az a természetes eredetiség, ami az életben állandó erőt és hatást ad: semmiféle alakban és mértékben nem volt meg Wellsben. Csak játékos volt.