Nyugat · / · 1935 · / · 1935. 2. szám

SZERB ANTAL: BUDAPESTI KALAUZ MARSLAKÓK SZÁMÁRA

A Marslakó egy szép nap szerencsésen megérkezett Pestre, szobát vett a Bristolban, lekefélte ruhájáról a csillagok porát és telefonált nekem, hogy megbeszélésünk értelmében mutassam meg neki a Várost.

*

Uram, igen tisztelt Idegen, mindenekelőtt arra kell nyomatékosan kérnem, ne hallgasson az ujságírókra és a jeles megfigyelő tehetségekre, akik azt fogják Önnek mondani, hogy a pesti ember ilyen meg olyan. A pesti ember, akiről ők beszélnek, épolyan, mint minden más kereskedő, ha nincsen pénze. Mit érdekel az egy Marslakót? Általában az emberek, hát fontosak az emberek a városban? Párisban csak az emberek utálatosak és érdektelenek. Én a várossal akarom Önt megismertetni, azt hiszem, a házak az igazán lényegesek. De talán nem is a házak: az utcák egymásrahajló erotikája, melyben néha erő fejeződik ki és olykor grácia, a forgalmak hőfoka talán, a közterek és a szobrok éghajlati viszonyai, az autobusz-számokkal kapcsolatos irodalmi asszociációk vagy valami ilyesmi. Hisz Ön ért engem.

*

 

Lánchíd.

A Dunapartok.

Belvárosi utcarészlet.

A budai parton.

Gellérthegy.

Tabán.

A Duna, a költők és a mulandóság.

Várkert.

Vár, Bástyasétány.

Vár, Tárnok-utca.

Mátyás-templom.

Halászbástya.

Kapisztrán-tér, Helyőrségi templom.

Vérmező.

Pasarét.

Óbuda.

Batthyányi-tér, Szent Anna temploma.

Józsefváros.

A Vásárcsarnok mögött.

Új-Lipótváros.

Margitsziget.

Ujpest.