Nyugat · / · 1934 · / · 1934. 23-24. szám · / · NAGY LAJOS: SZATIRÁK

NAGY LAJOS: SZATIRÁK
POLITIKA

Egymással versenyzett az elsőszámú és másodikszámú vezéregyéniség. Melyik váljon vezéregyéniségből vezérré? Melyik legyen a nép akaratának egyetlen kifejezője? Melyik legyen csúcsa a piramisnak, melynek alapja a tömeg, a maga egysíkon futó, szinte végtelen szélességében?

Elsőszámú vezéregyéniség egyórás beszédet tartott a népgyülésen, óriási sikere volt, tapsoltak neki és éljenezték, de úgy, hogy az éljenzés robaja szétkergette a felhőket, melyek a teret elfödték. Másnap másodikszámú vezéregyéniség tartott kétórás beszédet, óriási sikere volt, tapsoltak neki és éljenezték, de úgy, hogy az éljenzés robaja a szomszéd ország területére űzte a felhőket s jég verte el a szomszédok vetését.

Elsőszámú vezéregyéniség újra megjelent a szószéken. Friss volt és erőtől duzzadó, hangja úgy szárnyalt, mint mennyei harsonáé, utolsó mondatát, melyben az élet tartalmául és egyetlen céljául a harcot jelölte meg, már valósággal énekelte s egy közép dé-t úgy harsogott, művészi crescendóval, hogy a világ valamennyi Rigolettója elmaradt mögötte a legdinamikusabb «si vendettájá»-val is.

Egy nappal utána megint másodikszámú vezéregyéniség lépett a szónoki emelvényre, csinos volt és bájtól duzzadó, az egyszerű nép viseletében mutatta meg magát, fess volt, mozdulatai magukkal ragadták a közönséget s mikor jobbkezének egy kecses fölfelé bökésével azt mutatta, hogy «kötelet a nyakukra!», a tömeg félórán át őrjöngött a lelkesedéstől.

Így ment ez éveken át, elsőszámú és másodikszámú vezéregyéniség sehogyan sem bírt egymással. Végre elsőszámú vezéregyéniségnek kitűnő ötlete támadt, már mint hogy a titkára adta neki az ötletet. Valamelyik napilag «Vegyes» rovatában kis közlemény jelent meg arról, hogy a rádiumbesugárzás bénítólag hat az agyra s akinek a koponyáját hosszabb ideig rádiumbesugárzásnak teszik ki, az meghülyül. Elsőszámú vezéregyéniség megparancsolta pártja egyik legmegbízhatóbb tagjának, hogy szerezzen egy darabka rádiumot s azt varrassa bele «annak a piszkos demagóg»-nak a kalapjába.

A hűséges párttag teljesítette a parancsot. A rádiumot a klinikáról lopatta el, ahol nyavalyás rákbetegek és egyéb kórságosok gyógyítására pazarolták. A kalapba való bevarrást másodikszámú vezéregyéniség pártjának klubjában végezte el a ruhatáros, akinek is ezért a nemzet érdekében végzett munkájáért nagyobb összegű pénzt ígértek s csupán véletlenen mult, hogy munkájának elvégzése után eltűnt a lakásáról, teljesen nyoma veszett s a felkutatására indított akció úgynevezett holtpontra jutott.

Elsőszámú vezéregyéniséget azonban elérte Isten büntetése. A büntetést megérdemelte, mert hibát követett el, rosszul számított. Mi történ ugyanis? Másodikszámú vezéregyéniségen csakhamar mutatkozott a rádium hatása. Napról-napra hülyült. Búzgón megjelent ugyan a népgyűléseken, mereven megállt a szószéken, arca mozdulatlan, szeme kifejezéstelen volt, de napról-napra nagyobb butaságokat mondott. Néhány hét mulva már ott tartott, hogy csak lendítgette a karjait s értelmetlen szavakat, hangokat hallatott. Legföljebb ha ennyit lehetett felfogni a mondataiból: mindenki harca mindenki ellen, amint ezt már Goethe is megmondta Napoleonnak Irkutzkban! Meg aztán: üsd, vágd, nem padá! Avagy: csak a fejét, hogy meg ne sántuljon! Sőt ezt a szöveget is elvétette, mert így mondta: csak a belét, hogy meg ne sántuljon!

S ez volt az Isten csapása elsőszámú vezéregyéniségre. Mert másodikszámú vezéregyéniség sikerei egy-kettőre felülmúlták az övét. A tömeg egy testtel, egy lélekkel állt mögéje, mire a hatalmat magához ragadta s ő lett a vezér.