Nyugat · / · 1934 · / · 1934. 16. szám · / · FIGYELŐ · / · GYERGYAI ALBERT: ANDRÉ MALRAUX

Rédey Tivadar: SZINPAD ÉS IRODALOM
Disputa

A Nyugatba ily címmel írt dolgozatomat Kürti Pál írótársam hosszabb hozzászólásra méltatta. Ebben többek közt figyelmeztet arra, hogy: Reinhardt sohasem rendezte zakkóban a Hamletet. Moissi «zakkós» Hamletjét - melyről cikkemben szó esett - nyolc évvel ezelőtt magam is láttam a Fővárosi Operettszínházban. Talán Moissinak hosszú Reinhardt-színészi multja vezette félre emlékezetemet abban a tekintetben, hogy a színrealkalmazást Reinhardtnak tulajdonítottam. Most a dolognak utánajárván, készségesen elismerem tévedésemet: Moissi 1926-ban a bécsi Deutsches Volkstheater együttesével játszott nálunk, s a Hamlet a birminghami H. K. Ayliff színrealkalmazása szerint került előadásra. Kürti Pál azonban így folytatja Reinhardt védelmét: «aki ennek az erősen konzervatív hajlandóságú és ízlésű rendezőnek a munkásságát csak kissé ismeri, ilyesmit fel sem tételezhet róla». Megvallom, Reinhardt állítólagos konzervativizmusában ilyesféle feltevések ellen valami túlságosan megnyugtató biztosítékot nem érzek. A Cirkus Reinhardt-féle leckéztetések aligha érték őt merőben méltatlanul - az irodalom oldaláról...

Csakhogy: az irodalom tiltakozásában Kürti Pál «gőgös katedrai szavak»nál egyebet látni nem igen hajlandó. Erre a pontra nézve nem is merem remélni, hogy - akármennyit vitatkozzunk is - felfogásunk különbségét érvelgetéssel áthidalhassuk. Legalább a magam részéről rendületlenül megmaradok a cikkemben elfoglalt állásponton s legfeljebb megismételhetem, amit felőle már akkor mondtam: «ehhez a szkeptikus állásponthoz az irodalomnak váltig joga van, s valameddig önismerete el nem homályosul, élni is fog ezzel a jogával». Meggyőződésem, hogy irodalmi kritikus irodalmi folyóiratban más véleményen nem lehet.

«A színháznak soha semmi köze nem volt irodalomhoz» - írja Kürti Pál. A Nyugatnak ugyanabban a füzetében Tersánszky J. Jenő egészen másként vélekedik: «Tény az, - mondja - hogy ha zokogva sír a színházi irodalom, mert hovatovább kevesebb szerepe lesz a ma színházában, mint a kárpitosnak és a ruhakereskedőnek, hát kezdhet sírni a színészet is, mert valóban szintén az irodalommal együtt bukik vagy éled ő...» Kürti Pál tisztelt írótársam triumfáló önbizalmával szemben magam már csak inkább ide, a gyászolók oldalára állok.