Nyugat · / · 1934 · / · 1934. 9. szám

NÉVAI LÁSZLÓ: FLAMINGÓK

Felvillanó, rezgő fényű tavon,
mely, mint a multnak méhe, nesztelen, mély,
s amelynek öblös, lomha teste szentély,
ha rajta gémek bús csapatja von, -

fehér flamingók; messzi végtelennél
messzebb réved tekintetük vakon;
fürgén mozgó hullámkarika fon
köréjük láncokat - töretlen rejtély:

gyorsan gyürüdző, hajlékony habok
távoltartják a társtalan magánytól
kandi sorát kiváncsi vadludaknak;

belül a körön, mint sápadt rabok
komor-gőgösen állnak. - Hunyó lángból
mohó habok bukó sugárt ragadnak.