Nyugat · / · 1934 · / · 1934. 8. szám · / · TÖRÖK SOPHIE: VERSEK

TÖRÖK SOPHIE: VERSEK
I.

Mint tébolyult, ki lángbaejti karját,
s az érthetetlen kintól üvöltve sir
és tür és vár és nem kutatja
fájdalma okát és menekülni a kintól elfelejt.
Igy sirtál te is nemrég e hallgatag
falak közt, s jajodnak csak a visszhang
felelt, még közönybemerült lelked is elhagyott!
Óh nem te sirtál, csak a tested! csak a szenvedő
állati hus sikoltott és sülyedő eszméleted
az értelmet többé már nem kereste.
S ha a kiderült eget kérdenéd: miért?
Felriadt lelked mit tud felelni?
A kapocs kinyilt, s véresen eleresztett.
Üres vagy, s mosolyogsz.
S megvert lelked nem őriz többet a multból,
mint tébolyult, ha süket álmaiból
megrázkódva eszméletre tér.