Nyugat · / · 1934 · / · 1934. 6. szám

FÜST MILÁN: BALLADA AZ ELRABOLT LEÁNYRÓL

Angyalok söpörték műhelyem,
Szerszámaim az útból félrerakták...
Üveggyártó valék... És volt egy lányom is,
A kontya, mint a vas, - de őt már elragadták...

S volt úgy, hogy este lett nagy fergeteg...
A szélben vén emberek perlekedtek...
Egy részeges ajtóm elé vizelt,
S azt hajtogatta, hogy ő nagybeteg.
A halál meg akart keríteni egy kis lovat
S űzőbe vette... Mit mesélhetek?
Én mindezt láttam, mélabús öreg
S nem vállalkoztam többé kűzdelemre...
Fanyar volt sorsom íze, mint az álomé
S a gondolatom mind: halálomé.
Nem hagytam el kemencém, bárki jött is,
Csak épp letettem forró eszközöm,
Az emberekhez nem volt már közöm...
Csak azt vigyáztam, el ne fogyjon kis borom
S evégből olykor kiszóltam az ablakomon...
Szemben egy korcsma volt... S odébb egy gyűlölt kastély...
Négy sarkán négy torony.