Nyugat · / · 1934 · / · 1934. 4. szám · / · ISMERETLEN MAGYAR KÖLTŐK II.

ISMERETLEN MAGYAR KÖLTŐK II. [+] : GREIZINGER ISTVÁN
LESZÁMOLÁS

Mitől riadva fut a tél,
mámorthozó tavaszi szél
szerettem volna lenni,
amitől sir, nevet a vér,
s ki élni gyenge, fázva fél,
de nem menekszik senki,
mert már a rét vágyban remeg,
s légy boldog ép, vagy bus beteg:
szeretni kell, szeretni.

S akartam nagyot, szertelent:
Nap lenni, mely gyilkol s teremt,
szikrázni gyujtó tébolyt,
vagy lenni döbbent nyári csend,
min szörnyü sullyal odafent
remegve függ az égbolt;
s istenharagja, vad vihar,
mely örvényt, lelket felkavar
s reszketve mondjak: szép volt.

S tavasz szele, sem nyár heve,
im lettem hulló levele
szomoru őszi fának,
hüs permeteg unt üteme,
egyhangu, őszi szélzene,
min ringva száll a bánat;
s halottak napja, gyászvirág,
magános siri mécsvilág,
mit zord kriptába zártak.

S leszek talán majd tiszta hó,
fázó mezőkre takaró,
játéka vig gyereknek,
hideg hó, halk, békéthozó,
amely, mig bent a pattogó
tüznél vigan csevegnek,
boldog karácsonyestelen
sirjukra borul nesztelen,
kiket már elfeledtek.

 

[+] Az Ismeretlen Magyar Költők első Csoportját lásd a Nyugat február 1-i számában.