Nyugat · / · 1933 · / · 1933. 17-18. szám · / · TÖRÖK SOPHIE: VERSEK

TÖRÖK SOPHIE: VERSEK
II.

Éjfél van, a világ elcsöndesült.
Idegen életek lármája nem szennyez,
már felsikolthatsz szívem titkos kincse, fájdalom!
Mint szentek a kínzóövet, úgy rejtegettelek
ruhám alatt, mosolyom alatt, utolsó ékességem,
utolsó valóság. Soká faragtalak
sok éjszaka könnye s bátorsága csiszolt,
mig így kiteljesedtél
mig minden reménytől megtisztulva
ily salaktalan szépséggé nemesültél.
Az élet romlandó rongyai lehulltak rólad,
sötét arcodat nem kuszálja többé
veszendő örömök múló villogása.
Egy vagy, örök vagy, állandó a futó idők fölött.
Utolsó biztos horgonyom te! utolsó enyém!
Fájdalom! te nem fogsz elhagyni engem...