Nyugat · / · 1933 · / · 1933. 9. szám · / · Nagy Endre: Fiam!...

Nagy Endre: Fiam!...
Elbeszélés (1)
1.

Életemet mondom itt el; persze nem úgy, ahogy valójában lefolyt, hanem ahogy emlékezetemben nyomot hagyott. Hiszen a folyam rengeteg lehömpölygő vizéből se marad meg más, mint az a kanyargós rovátka, amit mederágynak mosott ki. Elmondom azokat a - merem állítani - rendkívüli eseményeket, melyeken végigsodrótam, de meg se próbálom, hogy az indítóokokat megérttessem önökkel. Az esemény mindenkié, de az ok kinek-kinek kifürkészhetetlen titka. A közönség a maga megnyugtatására szereti a rendkívüli eseményeket rendkívüli okokhoz visszavezetni, de elfelejti, hogy másokban más ható-erővel jelentkeznek a motívumok és hogy a rendkívüli esemény csak a néző számára rendkívüli; maga az esemény hőse, illetőleg áldozata oly magátólértetődően viseli azt, mint púpos ember a púpját.