Nyugat · / · 1932 · / · 1932. 21. szám · / · FIGYELŐ · / · Disputa · / · «ARANY - A TANÁROK KEZÉN»

«ARANY - A TANÁROK KEZÉN» [+]
II. BALASSA JÓZSEF

Kárpáti Aurél elmondotta a Nyugat legutóbbi számában, hogy mivé lett Arany ötven év alatt a tanárok kezén. Nagyon sokban teljesen igazat adok neki. Sok hiba, talán bűn is történt az Arany-magyarázatok körül, de igazságot kell szolgáltatnom annak a nagy pedagógusnak, aki Aranyt bevitte az iskolába, Kármán Mórnak. Mert abban téved Kárpáti, hogy Lehr «magyarázatos kiadását» vitték be az iskolába. Lehr Toldi-kommentárja meg sem jelent még, amikor Kármán Mór megalkotta a magyar középiskola új tantervét. (Hányszor elrontották már ezt a nagyszerű pedagógiai alkotást!) Az ő elgondolása az volt, hogy a magyar irodalmat és történelmet kell a magyar középiskolai tanítás tengelyévé tenni. A gyermek értelmi fejlődése haladjon párhuzamosan az emberi kultúra fejlődésével; olvasmányait úgy kell megválogatni, hogy a magyar nemzet irodalmát és történetét a nagy írók és költők műveinek fonalán ismerje meg s ezekhez kapcsolják a tárgyi, szakszerű ismereteket. Kármán gyakran hivatkozott rá, hogy egy nemzet sem dicsekedhetik olyan költővel, mint Arany János, akinek a művei végigkísérhetik a tanulót egész középiskolai életén. Evvel a gondolattal állapította meg Kármán a kötelező olvasmányokat. Az első osztályban Keveháza, a második és harmadik osztályban egyes kisebb elbeszélő költemények, a negyedikben az egész stilisztikai tanítás alapja Toldi; azután a felső osztályokban Toldi Estéje, a poétika tanítása mellett, Toldi Szerelme, Buda Halála és a balladák. Az irodalomtörténet tanítása során Arany egész költői egyénisége. Tehát a Toldi költői jelentőségét és művészi értékét nem emelte ki ez a tanterv Arany egyéb művei rovására. S mi, akik oly szerencsések voltunk, hogy az akkori gyakorló gimnáziumban (vulgo: mintagimnázium) Kármán Mór mellett ismertük meg a tanári pályát és ő vezetett be a költői alkotások iskolai magyarázásába, emlékszünk rá, hogy milyen élvezetes órák voltak, amikor a Keveháza, Toldi, Buda Halála elemzése mellett ismerték meg a kis diákok egyrészt a régi magyar életet, másrészt a költői alkotás szépségeit. Az agyonmagyarázás csak később kezdődött.

Lehr Albert Toldi-kommentárja 1881-ben jelent meg. Ez a vastag kötet nem iskolai célra készült; tartalma: Toldi szövege «nyelvi és tárgyi bő magyarázatokkal» ellátva. Lehr kitünő ismerője volt a magyar népnyelvnek és a költők nyelvének, különösen sokat foglalkozott Arany nyelvével. A Toldi minden sorához gazdag és tanulságos párhuzamot, megvilágító idézetet gyüjtött össze a nép nyelvéből és Arany többi műveiből. Ez a kötet nagyon értékes nyelvészeti munka, de semmi köze az iskolához és nem is készült a középiskolai tanuló számára. Csak később adta ki Lehr a Toldi-kommentár egy kisebbített kiadását iskolai használatra. Azután megcsinálta a Toldi Estéje magyarázatos kiadását is iskolai használatra. A Toldi Szerelmét már nem magyarázta. És nem készült el a sokszor ígért Arany-szótár sem. Lehr igen kitűnő nyelvész volt, de nem volt pedagógiai érzéke. Ezek az iskolai kiadások is a költeményeknek csaknem minden sorához fűztek nyelvi magyarázatokat, sok olyat is, amelyre a tanulónak semmi szüksége sem volt. Abban nincs igaza Kárpátinak, hogy Toldi olyan «világítóan tiszta», hogy «nincs benne egyetlen kommentálást kívánó, homályos, vagy kétséges jelentésű strófa se». A Toldi nem homályos, nyelve nem kétséges, de sok népies és régies szó van benne, s ezeket meg kell magyarázni. A középkori lovagi élet szokásait, szavait sem ismerheti a kis diák; ezeket is meg kell magyarázni. A városi gyerek nem tudja, mi a kopár szík sarja, mi a tors, a vendégoldal, az öklelő kopja, s a gémes kút részeinek nevét sem ismeri. Száz meg száz ilyen szó meg kifejezés van Arany eposzaiban s ezek magyarázatra szorulnak. Kármán módszere az volt, hogy ezeket az ismeretlen szavakat és fogalmakat előre meg kell magyarázni, ezeket a nehézségeket el kell hárítani az útból, hogy a tanuló azután gyermeki ésszel is élvezhesse a költemény szépségeit. De bűn, ha a magyarázatokat bevágatják a tanulóval (pedig sok helyen ma is megteszik), mintha önmagukban is volna értékük az iskolai tanítás szempontjából. Tönkre teszik Aranyt és megútáltatják a tanulókkal, ha Toldi-t úgy kezelik, mintha ez a költemény példatár volna a stilisztika számára, ahelyett, hogy Toldi alapján értetné meg a tanár a költői alkotás módját és a magyar nyelv kifejező szépségét. Ezeknek a költeményeknek az olvastatása még azt a célt is szolgálja, hogy belőlük ismerje meg a tanuló a középkori lovagi életet, s a bennük szereplő egyének (Miklós, Toldiné, Bence, György stb.) jelleme hatással legyen a gyermek erkölcsi felfogásának kialakulására. Csakhogy a magyarázatoknak ezt a részét sem szabad az unalomig kiaknázni. Lehr iskolai kiadásainak az a nagy hibája, hogy a tanuló elé tár minden elképzelhető kérdést, és meg is adja rájuk a feleletet. Tehát nem bíz semmit a gyermek fantáziájára. Tárgyalás közben valósággal kizsigerelik a költemények szereplőit; nem csoda, ha a tanuló az így agyonelemzett költeményt érettebb ésszel nem óhajtja újra elolvasni.

Kellemetlen iskolai emlékeinek hatása alatt mondhatta csak Kárpáti, hogy a Toldi «csak másodlagos értéket reprezentál s tagadhatatlanul mögötte marad első mintájának: Petőfi János vitézének». Nem szeretem összehasonlítani nagy költők nagy alkotásait értékbecslés szempontjából, de ha már össze kell mérni ezt a két költeményt, Arany Toldijában nagyobb költői értéket érzek, mint a János vitéz-ben.

 

[+] L. Kárpáti Aurél cikkét a Nyugat október 16-i számában.