Nyugat · / · 1932 · / · 1932. 9-10. szám · / · Figyelő · / · Norvég irodalom

K. K. Nicolaisen: Thöger Larsen

Ez a költő, csillagász, nyelvész és régész a modern dán irodalom ritka érdekes alakja volt. Lírája a legnagyobbaké közt zeng, tudományos eredményei újra meg újra elkápráztatják a műértőket. Korai halála fájó veszteségünk.

1875 április 5-én, Lemvig mellett született. Itt nőtt föl a malomács fia, igen szegényes és primitív viszonyok közepett. A folytonos robotban sínylődő szülők rendszerint rábízták a kilencvenéves nagypapára, aki szörnyű kísértethistóriákkal és kegyes történetekkel kurtította az unalom óráit. Míg a gyermek az agyagpadló gödreiből ámuldozott a mese hegyei és völgyei felé, az öreg már régi és «páratlan» fjordbeli viharoknál és halászkalandoknál tartott. Mindezek erősen megmozgatták az apróság képzeletét.

Korán rákényszerült a bojtárkodásra. Konfirmációja után a lemvigi reálba került; 1892-ben végezte el. Szívesen folytatta volna tanulmányait, de anyagi képességei nem futották rá. S amikor apja váratlanul meghalt, végkép le kellett mondania a diploma reményéről.

Három évig Jylland különböző városkáiban házitanítóként kereste meg kenyerét. Ezalatt szorgalmasan olvasott s még szorgalmasabban írt; egy halom vers, színmű és regény gyült össze keze alatt. Rövidesen megsemmisítette őket. 1896-ban visszatért Lemvigbe s haláláig ott lakott. Eleinte egy földmérőhöz állt be, főkép matematikai és csillagászati búvárkodás céljából. Majd a «Lemvig Dagblad» szerkesztője lett. Utolsó évei során kizáróan költészetének és kutatásának élt. Akik végiglapozták friss és egyéni színű folyóiratát, az «Atlantis»-t, valamint «Stjerner og Tid» c. tanulmánykötetét, rendre meghódoltak átfogó szelleme előtt.

Első verskötete, a «Vilde Roser» 1895-ben jelent meg, Thöger Underbjerg álnéven. Ez a gyenge kísérlet természetes kudarcba fúlt. Thöger Larsen afféle ifjúkori botlásnak minősítette próbálkozását s csak kilenc év mulva lépett újra a közönség elé.

Bemutatkozása nem tünt föl; «Jord» c. gyüjteményével bámulatra ragadta Dániát. Hatvankétoldalas, sajátkiadású füzetéből rögtön kitetszett, hogy az északi líra gazdag és érett költővel szaporodott.

Nehezen derülne ki mi röpítette föl e tehetséget; a költő külső körülményeiben nem történt változás. Talán a csillagászat. Hogy ez hatott rá, könnyen megállapíthatjuk kozmikus és tág perspektívájú lírájából. A «Jord»-ban épúgy izzik az Univerzum káprázata, mint a következő könyvek lapjain.

Thöger Larsen költészete lenézi az idő és tér határait. A pillanat megrögzítése közben biztosan tolja előre-hátra a lélek perspektíváját a bölcső elé és a sír mögé - a mult és a jövő titokzatos végtelenségéig. Nemcsak a természet, a föld és a csillagok énekese. Remekül rajzolja az embert is.

Elbeszélő művészete a «Generationer» gyüjteményében csúcsosodik föl. Itt majdnem eléri Johannes V. Jensen magaslatát. Minden szava mesterkézre vall, minden mondatából kényes gond érzik ki. A nagyapa hajdani jüt kezdve árad belőle.

Ötvenedik születésnapján úgy ünnepelte a dán sajtó, mint «egyik legnagyobb költőnket»; barátai és tisztelői leküldték Itáliába. De költészete nem újult meg a külföldi úton. Mit törődött ő egy-egy véletlen tartózkodási hellyel? Az ürre meg a csillagokra mindenütt rálelt. Csak pogány extázisa forrt ki egészen az olasz ég alatt. Képeiből viharos szenzualitás lángolt elő.

Ötvenhatéves korában hunyt el; egy verskötet, egy történeti regény és az Edda-dalok fordítása csonkán maradt utána.

(Aalborg)