Nyugat · / · 1932 · / · 1932. 3. szám · / · Vass Tamás: Élvemaradottak útja (2)

Vass Tamás: Élvemaradottak útja (2)
Az első táborbaszállás orosz földön (1914 augusztus 17)
IV.

Mikor reggel csomagoltak, Tamásnak feltünt, hogy parancsnoka vadonatúj holmit és gyönyörű lakkcsizmát hozott magával. Nem állta meg, hogy meg ne kérdezze: miért?

Kovásznay humorosan, de kissé szégyenkezve vallotta be, hogy azért hozott ilyen szép ruhát magával, hogy elegáns akar lenni, ha majd Kievbe bevonulnak. Hadd bámulják meg a muszkák a magyar huszárt!

A gyülekezés harcszerűen és pontosan történt. Látszott, hogy mindenki aggodalmasan megtartja a gyakorlati-szabályzat rendelkezéseit.

A hadosztály törzsnél civilek is volta, úgy mondták: lengyel grófok, akik lóháton követik a katonaságot. Volt ott néhány paraszt is, akiket részint kémszolgálatra, részint kalauzoknak használtak fel.

A gyalogságot szekerekre ültették, hogy megfelelő tempóban tudják követni a lovas csapatokat.

Tervszerűen ment az előnyomulás. A csapat óvatosan, alaposan biztosítva magát haladt a határ felé.

Incidens nem volt. Útjukat semmi sem zavarta meg. A 6000 lovas impozáns lovastömeg volt, amelynek tekintélyét emelte a lovagló tüzérosztály is, bár csak 6 nyomorult ágyuja volt. A dandár-gépfegyveres osztagok is csatlakoztak a menethez.

A Zbruc határfolyóhoz értek. A folyó nem volt széles, nem is volt mély. Mindenesetre komolyabbá tette az a körülmény, hogy a tegnapi eső megbővítette a vizét. A gyalogság könnyen átjutott rajta.

A tüzérségnek várni kellett a hídra, melyet az utászok már korábban kezdtek építeni, de gyakorlat hiányában igen lassú tempóban.

A lovasság nem várhatott arra, míg a híd készen lesz, mert már késő délután volt és még ma el kellett helyezkednie orosz földön.

Mikor a gyalogosok orosz területre értek, óvatosan kúsztak fel a közel fekvő dombokra, melyek a Zbruc keskeny völgyéből emelkedtek ki. Megszállták a gerincvonalat és kézbentartott fegyverrel kémleltek kelet felé, messze be az orosz síkságba.

Egy-két lovas járőr áttornázta magát a határfolyón, lóháton messzebb előre vonult, nehogy meglepetés érhesse a folyó medrének hosszú szakaszán eloszlott, szétzilált, rendetlen csapatokat.

Minden ezred keresett ki magának alkalmas gázlót, melyen át akart kelni.

Forbáth altábornagy, hogy példát mutasson a huszároknak, törzsével sneidigan nekilovagolt a folyócskának, hogy átugrassa. Az ugrás nem sikerült, lovastól belepotyogtak a vízbe. Nem volt iszapos a fenék, könnyen kimásztak és átkászolódtak az orosz partra, de nyakig vizesek lettek.

Néhány «kutyagyerek» parancsnok szintén megkisérelte századával az átugratást. Nem sikerült, visszaretiráltak a lovak.

Az ezredparancsnokok belátták, hogy lóháton nem fog sikerülni az átkelés s leszállva a lóról, egyenként, vagy csapatokban verték át a lovakat. Meglehetős zűrzavar támadt emiatt és jó néhány órát vett igénybe, amíg egy teljes állományú ezred orosz földön volt.

A túlsó parton egyre szaporodtak a lövöldözések. Nem tudták megállapítani, hogy ellenségre lőttek-e a túlparton levő katonák, vagy csak céltalanul lövöldöztek?

Egyszerre híre szállt, hogy nagyobb orosz lovasság közeledik. Egy már teljes létszámában átjutott huszárszázad lóra ült és előre nyargalt, hogy megállapítsa a közeledő oroszok célját és szándékát.

A túlparton levők annál nyugtalanabbak lettek és a sietség szándéka meglassította az átjutást és még rendetlenebbek voltak az átért csapatok.

Végre minden lovas a túlsó parton volt. Gyorsan átnyergelték lovaikat és gyülekeztek. A híd is elkészült s a tüzérség átvonult rajta.

Szinte győzelmi érzés fogta el az ellenséges orosz földön levő csapatokat. Azt képzelték, hogy elfoglalták a talpuk alatt érzett orosz földet. Pedig idáig csupán csak a határpatakkal harcoltak és az is majdnem legyőzte őket.

Az ütközetvonat Galiciában maradt. Ott tölti az éjjelt is, így szólt a rendelkezés.

Megállapították, hogy a jelentett nagyobb orosz tömeg előrenyomulása tényleges valóság. A hadosztályparancsnok egész megerősített hadosztályát lóra rendelte és szabályszerű biztosításban, az oroszok felé tartott. Azonnal fel akarta venni a harcot.

Estefelé volt már és még ma a reggelin kívül sem ember, sem állat nem jutott élelemhez.

Ismeretlen orosz tájakon nyomultak előre, eleinte óvatos tagoszlop alakzatban, lépésben. Hosszúra nyúlt el a négyesével egymás mögött lovagló huszárhadosztály.

Egy kis orosz patak sekély medrén lovagoltak át. A patak nagyon sekély volt, a part kényelmesen lapos.

Széles szántóföldre jutottak. Már ügetésben lovagoltak tovább.

A parancsnok oszlopalakzatot rendelt. A parancsot sárgabojtos parancsőrtisztek vágtában vitték el az ezredekhez.

Mintegy félórája lovagoltak előre. - Kardot ránts! - hallatszott a vezényszó. 6000 penge repült ki.

Úgy látszik, még ma meg fognak ütközni!

Állj - parancsszóra megállt az ügetésben előre haladó lovas test.

Feszült idegzettel bámultak előre a huszárok.

A horizonton porfelleg által leplezett mozgó tömeg lett látható. Mozgásban volt, de látcsővel sem lehetett megállapítani, hogy milyen irányba.

A tűzérség vágtában előre vonul, felfejlődik, lemozdonyoz.

Tüzelni kezd. Egymás után dördülnek el az ágyuk. Első ágyúszó az orosz síkságon.

A hadosztály áll, pattanásig feszített idegekkel bámul előre. Itt az igazi roham pillanata!

Idősebb törzstisztek lórólszállanak. Az izgalom úgy látszik hólyagjaikat vette leginkább igénybe.

A tűzérek még néhány ágyúlövést tesznek. A hadosztály figyel. A tisztek látcsővel nézik a becsapódást.

- Talált, - jegyzik meg némelyek hangosan.

Nem lehet megállapítani, hogy igazán úgy volt-e. Az ellenség nagyon messze van.

- Átkanyarodás, lépést indulj! - hozzák a parancsot a parancsőrtisztek. Hátraarcot csinál a hadosztály és visszafelé indul.

A távolban levő mozgó tömeg letünt a láthatárról. A tűzérség is felmozdonyoz. Beosztásába trappol.

Négyes tagoszlopot vesz fel újra a hadosztály, visszafelé kigyózik.

Berregés hallatszik a levegőben. Egy orosz megfigyelő repülőgép siklik el a hadosztály felett.

A tisztek néhány lövést tesznek rá revolverből. Azután csak nézik, de nem lő már rá senki. Mi célja is volna?

A nagy gépmadár eleget látott, visszarepül Oroszország belseje felé.

- Mi balgák, mindent megmutattunk nekik, Kicsaltak bennünket a színpadra. Megnézték, mennyien vagyunk, látják, hogy balgák vagyunk, - mondja egy százados.

Más kellemetlenebb eseményre figyel most a hadosztály: Rögtönzött hordágyon egy mozdulatlan dragonyos véres testét viszi négy szanitész katona. Nyakszirten van lőve, sebesült, - vagy már halott?

Az első halálos lövés.

A huszárok nem tudják levenni a szemüket a hulláról. Beléjük döbben! Hát ez is megeshetik?

Nyugaton ereszkedik lefelé a nap.

A lovas kígyóvonal ismét átcsúszik a kis patakon és már majdnem sötét van, mikor elérik az átkelés helyét.

Az első táborbaszállás orosz földön, a sötét orosz éjszakában.

(Folyt. köv.)