Nyugat · / · 1932 · / · 1932. 3. szám · / · Vass Tamás:
Mikor reggel csomagoltak, Tamásnak feltünt, hogy parancsnoka vadonatúj holmit és gyönyörű lakkcsizmát hozott magával. Nem állta meg, hogy meg ne kérdezze: miért?
Kovásznay humorosan, de kissé szégyenkezve vallotta be, hogy azért hozott ilyen szép ruhát magával, hogy elegáns akar lenni, ha majd Kievbe bevonulnak. Hadd bámulják meg a muszkák a magyar huszárt!
A gyülekezés harcszerűen és pontosan történt. Látszott, hogy mindenki aggodalmasan megtartja a gyakorlati-szabályzat rendelkezéseit.
A hadosztály törzsnél civilek is volta, úgy mondták: lengyel grófok, akik lóháton követik a katonaságot. Volt ott néhány paraszt is, akiket részint kémszolgálatra, részint kalauzoknak használtak fel.
A gyalogságot szekerekre ültették, hogy megfelelő tempóban tudják követni a lovas csapatokat.
Tervszerűen ment az előnyomulás. A csapat óvatosan, alaposan biztosítva magát haladt a határ felé.
Incidens nem volt. Útjukat semmi sem zavarta meg. A 6000 lovas impozáns lovastömeg volt, amelynek tekintélyét emelte a lovagló tüzérosztály is, bár csak 6 nyomorult ágyuja volt. A dandár-gépfegyveres osztagok is csatlakoztak a menethez.
A Zbruc határfolyóhoz értek. A folyó nem volt széles, nem is volt mély. Mindenesetre komolyabbá tette az a körülmény, hogy a tegnapi eső megbővítette a vizét. A gyalogság könnyen átjutott rajta.
A tüzérségnek várni kellett a hídra, melyet az utászok már korábban kezdtek építeni, de gyakorlat hiányában igen lassú tempóban.
A lovasság nem várhatott arra, míg a híd készen lesz, mert már késő délután volt és még ma el kellett helyezkednie orosz földön.
Mikor a gyalogosok orosz területre értek, óvatosan kúsztak fel a közel fekvő dombokra, melyek a Zbruc keskeny völgyéből emelkedtek ki. Megszállták a gerincvonalat és kézbentartott fegyverrel kémleltek kelet felé, messze be az orosz síkságba.
Egy-két lovas járőr áttornázta magát a határfolyón, lóháton messzebb előre vonult, nehogy meglepetés érhesse a folyó medrének hosszú szakaszán eloszlott, szétzilált, rendetlen csapatokat.
Minden ezred keresett ki magának alkalmas gázlót, melyen át akart kelni.
Forbáth altábornagy, hogy példát mutasson a huszároknak, törzsével sneidigan nekilovagolt a folyócskának, hogy átugrassa. Az ugrás nem sikerült, lovastól belepotyogtak a vízbe. Nem volt iszapos a fenék, könnyen kimásztak és átkászolódtak az orosz partra, de nyakig vizesek lettek.
Néhány «kutyagyerek» parancsnok szintén megkisérelte századával az átugratást. Nem sikerült, visszaretiráltak a lovak.
Az ezredparancsnokok belátták, hogy lóháton nem fog sikerülni az átkelés s leszállva a lóról, egyenként, vagy csapatokban verték át a lovakat. Meglehetős zűrzavar támadt emiatt és jó néhány órát vett igénybe, amíg egy teljes állományú ezred orosz földön volt.
A túlsó parton egyre szaporodtak a lövöldözések. Nem tudták megállapítani, hogy ellenségre lőttek-e a túlparton levő katonák, vagy csak céltalanul lövöldöztek?
Egyszerre híre szállt, hogy nagyobb orosz lovasság közeledik. Egy már teljes létszámában átjutott huszárszázad lóra ült és előre nyargalt, hogy megállapítsa a közeledő oroszok célját és szándékát.
A túlparton levők annál nyugtalanabbak lettek és a sietség szándéka meglassította az átjutást és még rendetlenebbek voltak az átért csapatok.
Végre minden lovas a túlsó parton volt. Gyorsan átnyergelték lovaikat és gyülekeztek. A híd is elkészült s a tüzérség átvonult rajta.
Szinte győzelmi érzés fogta el az ellenséges orosz földön levő csapatokat. Azt képzelték, hogy elfoglalták a talpuk alatt érzett orosz földet. Pedig idáig csupán csak a határpatakkal harcoltak és az is majdnem legyőzte őket.
Az ütközetvonat Galiciában maradt. Ott tölti az éjjelt is, így szólt a rendelkezés.
Megállapították, hogy a jelentett nagyobb orosz tömeg előrenyomulása tényleges valóság. A hadosztályparancsnok egész megerősített hadosztályát lóra rendelte és szabályszerű biztosításban, az oroszok felé tartott. Azonnal fel akarta venni a harcot.
Estefelé volt már és még ma a reggelin kívül sem ember, sem állat nem jutott élelemhez.
Ismeretlen orosz tájakon nyomultak előre, eleinte óvatos tagoszlop alakzatban, lépésben. Hosszúra nyúlt el a négyesével egymás mögött lovagló huszárhadosztály.
Egy kis orosz patak sekély medrén lovagoltak át. A patak nagyon sekély volt, a part kényelmesen lapos.
Széles szántóföldre jutottak. Már ügetésben lovagoltak tovább.
A parancsnok oszlopalakzatot rendelt. A parancsot sárgabojtos parancsőrtisztek vágtában vitték el az ezredekhez.
Mintegy félórája lovagoltak előre. - Kardot ránts! - hallatszott a vezényszó. 6000 penge repült ki.
Úgy látszik, még ma meg fognak ütközni!
Állj - parancsszóra megállt az ügetésben előre haladó lovas test.
Feszült idegzettel bámultak előre a huszárok.
A horizonton porfelleg által leplezett mozgó tömeg lett látható. Mozgásban volt, de látcsővel sem lehetett megállapítani, hogy milyen irányba.
A tűzérség vágtában előre vonul, felfejlődik, lemozdonyoz.
Tüzelni kezd. Egymás után dördülnek el az ágyuk. Első ágyúszó az orosz síkságon.
A hadosztály áll, pattanásig feszített idegekkel bámul előre. Itt az igazi roham pillanata!
Idősebb törzstisztek lórólszállanak. Az izgalom úgy látszik hólyagjaikat vette leginkább igénybe.
A tűzérek még néhány ágyúlövést tesznek. A hadosztály figyel. A tisztek látcsővel nézik a becsapódást.
- Talált, - jegyzik meg némelyek hangosan.
Nem lehet megállapítani, hogy igazán úgy volt-e. Az ellenség nagyon messze van.
- Átkanyarodás, lépést indulj! - hozzák a parancsot a parancsőrtisztek. Hátraarcot csinál a hadosztály és visszafelé indul.
A távolban levő mozgó tömeg letünt a láthatárról. A tűzérség is felmozdonyoz. Beosztásába trappol.
Négyes tagoszlopot vesz fel újra a hadosztály, visszafelé kigyózik.
Berregés hallatszik a levegőben. Egy orosz megfigyelő repülőgép siklik el a hadosztály felett.
A tisztek néhány lövést tesznek rá revolverből. Azután csak nézik, de nem lő már rá senki. Mi célja is volna?
A nagy gépmadár eleget látott, visszarepül Oroszország belseje felé.
- Mi balgák, mindent megmutattunk nekik, Kicsaltak bennünket a színpadra. Megnézték, mennyien vagyunk, látják, hogy balgák vagyunk, - mondja egy százados.
Más kellemetlenebb eseményre figyel most a hadosztály: Rögtönzött hordágyon egy mozdulatlan dragonyos véres testét viszi négy szanitész katona. Nyakszirten van lőve, sebesült, - vagy már halott?
Az első halálos lövés.
A huszárok nem tudják levenni a szemüket a hulláról. Beléjük döbben! Hát ez is megeshetik?
Nyugaton ereszkedik lefelé a nap.
A lovas kígyóvonal ismét átcsúszik a kis patakon és már majdnem sötét van, mikor elérik az átkelés helyét.
Az első táborbaszállás orosz földön, a sötét orosz éjszakában.
(Folyt. köv.)