Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 15. szám · / · Figyelő · / · Tudomány és kritika

Hevesi András: Az országokban való sok romlásoknak okairól
Turóczi-Trostler József: Forrástanulmány Magyari István könyvéről. - Minerva-könyvtár.

Magyari István úgy él a köztudatban, mint egy sajátosan magyar érzület előfutára, mint aki először pendítette meg azt a néhány száz év mulva Ady Endrében megjelenő gondolatot, hogy a magyarság történelmi végzete katasztrófák és bukások sorozata. Turóczi-Trostler József legújabb művében tapintatosan, egy sokat tapasztalt tudós mértéktartásával besorozza ezt a gyökeresen és tragikusan magyarnak vélt gondolatot a tizenhatodik századi Európa közhelykészletébe. Megjelöli Magyari helyét abban a hangulati és gondolati légkörben, amelyet a török-veszedelem teremtett Európában és amelyet a késő középkor, reneszánsz és reformáció más-más eszközökkel juttatott kifejezésre. A török inváziótól való rettegés a maihoz sok tekintetben hasonlatos Európa-tudatot teremt és a magyarság a török irodalom révén válik európaivá s ébred önvédelmi harcának mélyebb értelmére. Magyarország körülbelül abban az időben lesz a kereszténység védőbástyája, amikor a török átveszi a húnok, avarok, germánok szerepét, mint Isten haragjának ostora, - amely megérdemelten, szükségszerűen sújtja a bűnös népeket. A magyar nemzeti önérzet egyszerre vállalja a védőbástya és a bűnbak szerepét; megvédi a kereszténységet és ugyanakkor helyette szenved.

Miután Turóczi-Trostler beállította Magyarit a maga természetes hátterébe, megkeresi könyvének közvetlen forrását. Johannes Turmair-Aventinusban találja meg, a tizenhatodik század legnagyobb német történelmi elbeszélőjében. Magyari mindent átvett Aventinustól, címet, szerkezetet, gondolatmenetet; művét szószerint lefordítja, vagy kivonatolja, csak ritkán próbál a maga hangján megszólalni. Érdekesek Turóczi-Trostler megfigyelései ezzel az átdolgozással kapcsolatban: Magyari csak moralizáló szellem, aki a bűn és bünhődés merev antitézisére bontja fel a világtörténelem eseményeit; teljesen érzéketlen Aventinus klasszikus fortuna-gondolata iránt, amely a történelemben helyet ad a véletlennek. Magyari Aventinus gondolatmenetét magyar klimatikus feltételek közé helyezi; át meg átszövi magyar színekkel és kicseréli a történelmi anyag egy részét. Van egy fejezete könyvének, amelynek a forrását azonban hiába keressük Aventinusban. Az békességről szóló fejezet Erasmus fordítása. Ezek volnának Turóczi-Trostler József tanulmányának tudományos eredményei. Éber és nyugtalan stílusérzéke, amely maga is stílussá válik, varázsvessző módjára kalauzolta őt a könyvek erdejében.