Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 7. szám · / · FIGYELŐ · / · Apró bírálatok

Zaka Sándor

Zaymus Gyula: Hárfadal. Regény. 1931. Szegedi Hirlap kiadása. - Lírai regény; a regénynek ez a fajtája újból divatba kezd jönni. Zaymus regényének az a része, mely azt a szordinos, bánatos hangulatot és azokat a bizonyos pasztellszerű képeket, élményeket vázolja, ami nélkül nincs lírai regény, még csak megfelelő. De ezentul minden, ami alatt szerkezeti összefüggést, regénykonstrukciót, pszichológiai következetességet, valószinűséget és valószerűséget értünk, hamis. Már a szereplők megválasztása is, Ivanoff Leó gazdatiszt és Lucien Surgére, azt mutatják, hogy a szerző nem igen válogatós és szívesen használ föl üres dekorumokat. Összezsufol mindent, amivel csak hatni lehet az olvasóra. Beszél Párizsról, Champs-Élyséesről, kis szalonokról, a Boisról, francia abbéről, az elmaradhatatlan Notre-Dame-ról, Marseillesről, kikötőkről, matrózkorcsmákról, emigráns oroszokról, akik közül a legszegényebb és legigénytelenebb is legalább gárdakapitány volt a cár udvarában, Palermóról, a Monte Pellegrinóról, a Villa Igiearól, balalajkáról, Herakles szobráról, a Palazzo Realeról, a kampanilékről, a döcögő carro siciliano dipintoról, kék égről, osztrigáról, San Marcoról, ciceronekről, vaporettokról, a Torre dell' Orologioról, Babilon romjairól, a Jordán zavaros vizéről, a Palazzo Abbteli, a San Cataldo, a Villa Toscaról, kapucinus katakombákról stb. stb. Mintha csak a szegény nyárspolgárt akarná megszédíteni... Az író nagyon írónak érzi magát. Ez okozza aztán, hogy Zaymus regényének valamennyi szilárd, valóságszerű, életet adó gyökere elszakad s ez a helyenként szívhez appelláló írás, végeredményben melegházi vagy éppen művirághoz hasonlatos.