Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 4. szám · / · FIGYELŐ · / · KÖZGAZDASÁG

Móricz Miklós: FUTURA, ÁLLAM, TŐZSDE

A búza árának védelmi vonalához odatartozik az intervenció s ez is van olyan jó, mint maga az egész védelmi rendszer. Tehát mérsékelten jó. Igaz, hogy az Északamerikai Unió is ezt csinálja s éppen úgy csinálja, mint mi, de ez sem változtathat azon a tételen, amelyet Neubauer Ferenc fogalmazott meg és amely szerint nem lehet a mezőgazdaságon a terménynek az árán keresztül segíteni, mert hiszen a termény éppen arra való, hogy kilépjen a mezőgazdaság köréből (ha nem lép ki, akkor nincs ára). Lényegében ez a mostani védelmi kísérlet nem több, mint áradás idején az, hogy tereljük a vizet a szomszéd rétjére, szántójára, - azét elsodorhatja.

A tőzsdei intervenciónak éppen az a szerepe, hogy ezt a munkát megkönnyítse. A tőzsde ugyanis a maga nagy lármájával és a hisztériával, amely ennek az intézménynek lényege, halálos biztonsággal jelzi a veszedelem közeledését. Nincs az a földrengésjelző készülék, amely hívebben és gyorsabban közölné a katasztrófákat, mint a tőzsde. Az intervenció ezt az érzékeny műszert hallgattatja el. Ha nagy a rengés, nagyot lendül az inga, - kössük meg, mondja az intervenció s nem lesz semmi baj. Legfeljebb tönkremegy a műszer, ha nem bírja ki a kettős feszültséget, - a rengését, meg azét az erőét, amely arra kényszeríti, hogy ennek ellentálljon. Az intervenció tehát csak arra szolgál, hogy kényelmessé tegye a gazdákat. A tőzsde a korbács, amely a termelőt arra kényszeríti, hogy vállalja a versenyt az új módon termelt búzával, az intervenció az altatószer, amely azt mondja: nem sürgős, ráérsz még, pihenj tovább, mint őseid a maguk szegénységre berendezett béke-életében.

Nagy probléma ez és tárgyalása szakadatlanul folyik. Van azonban ennek egy mellékhajtása is, amely megérdemli, hogy egy percre megálljunk mellette. Olyan ága, amely megmutatja, milyen bonyolult valami az árvédelemnek ez az apparátusa. Hogy kapcsolódik egymásba benne Futura, tőzsde, állam.

Az intervenciót a Futura intézi, - s el kell ismerni, hogy a rábízott feladatkör keretén belül igen ügyesen; ez vásárolja össze azt a búzát, amire pillanatnyilag az általa diktált áron nincs vevő. Természetes, hogy ilyenformán hamarosan nagyon megduzzadtak a kötelezettségei, túl a magyar méreteken, sőt túl az európai méreteken is. Millió q-s tétel egy kézben nem mindennapos jelenség a mi tőzsdéink életében. Mivel pedig ez nem készpénzüzlet, hanem arra megy, hogy a vevő tud-e majd márciusban, májusban átvenni, fizetni, a tőzsde elnökségének kötelessége, hogy a fedezetet sürgesse. Miután nálunk a tekintélynek még ilyen esetben is nagy a szerepe, - pénzt ér! - ez a sürgetés nem volt valami nagyon erőteljes. De mégis újra meg újra felbukkant, s mindenféle kombinációk is merültek fel, hogy ki hát a kezes. Egészen addig, amíg a tőzsde kormánybiztosa hivatalosan nem közölte a tőzsde elnökségével, hogy a Futura ügyletei állami ügyleteknek tekintendők. Ebben a percben nagy csend támadt, a tőzsde elnöksége olyan gyors tempóban sietett felterjesztésében kifejteni, hogy minden rendben van s ezekután nem kér olyan garanciákat, amelyekre pedig enélkül szükség lett volna, mint aki attól fél, hogy most rögtön bezárják az egész boltot, - azért a tiszteletlenségért, amit a tőzsde a nem ismert kezessel szemben tanusított.

Ez aztán meglepő fordulat. A tekintély elvének százszázalékos alkalmazása a gazdasági életben.

A tőzsdének ebben az esetben éppen ellenkezően azt kellett volna mondania, hogy összehívja a kereskedelmi jogászokat és megkérdezi tőlük, hogy mit ér ez a nyilatkozat. Kire kötelező az a kijelentés, amelyet a kormánybiztos a miniszterre hivatkozva megtett? Hol perlendő ez a kötelezettség? Ha Fuchs eladott két vagon búzát a Futurának s a Futura csődbemegy, ki fogja helyette a számlát megfizetni? S ha feltesszük, hogy a kincstár valóban felel is, jogilag, - felel-e gazdaságilag? Megszavazta-e a parlament azt a hitelt, amelyre ehhez a garanciához szükség van?

Ez a dolog nem olyan egyszerű, mint amilyennek azt a tőzsde elnöksége látja. A Jegybank esetében törvény mondja ki, hogy az állammal nem szabad (vagy hogy milyen korlátok között szabad) a banknak hitelműveleteket kötnie, mert a világgazdaságot nagyon keserű tapasztalatok tanították meg arra, hogy az államnak nincs hitelereje. Az infláció például elmaradt volna, ha az állam nem kezdi papírral «túlfizetni» az árut, csak azért, mert a bankjegynyomdát összetévesztette az aranybányával. Schacht dr. Egy egész világ előtt vívta meg a maga harcát a német kormánnyal azért, mert véleménye eltért a kormány véleményétől. S el is távozott helyéről, amikor kiderült, hogy bár az ő igazsága nem támadható meg, a kormány kényszerhelyzetben cselekszik, politikai megfontolások folytán.

A budapesti tőzsdének meg kellett volna ezeket a szempontokat gondolnia. Át kellett volna éreznie azt, hogy a kormány csak megbízatásból jár el, mert önmagának nincs hatalma, a megbízók között pedig ott van a tőzsde is és már ezért is joga van annak az ellenőrzésére, hogy vajjon a kormány álláspontja elfogadható-e. A kormány gazdasági politikájának helyességét csak a szakszervek, a parlament s a közvélemény részéről hangzó bírálat biztosíthatja. Az állam hitelképessége nem a bizalmon nyugszik, hanem a tételes törvényeken s ahogy a kormány kötelessége az, hogy ellenőrizze, vajjon a tőzsde megtartja-e a törvényeket, a tőzsdének ugyanez a kötelessége a kormánnyal szemben. Nem kell az államtól félni. Az állam nemcsak a mienk, de az állam mi magunk vagyunk, összességünkben. Vannak olyan esetek, amelyekben a kormány az alkotmány értelmében s meghatalmazásának keretei között hatalomként léphet fel a tőzsdével szemben, - bár ez a hatalom ebben az esetben sem abszolút, - a fedezet kérdésében ellenben a tőzsde a szuverén s vigyáznia kell arra, hogy ezen a szuverenitáson csorba ne essék. Az ország gazdasági fejlődése és biztonsága érdekében pedig esetleg jobb lehet, ha a tőzsde megmarad a maga felfogása mellett, még akkor is, ha ennek nyomán a tőzsde bezárása jár is, minthogy engedjen, attól való félelmében, hogy esetleg bezárják, vagy megrendszabályozzák.

Az agrárválság megoldását pedig sokféleképen el lehet gondolni, de a tekintély alapján egészen bizonyosan nem.

Egyébként pedig, amint kitünt, nem is a tekintélyen fordult meg a dolog. Hanem azon, hogy a Futura kész volt felemelni és befizetni a biztosítékot, ha a többiek is ugyanúgy befizetnek, mint ő. S ha ez megtörténik, ha a befizetés általánosan kötelező, akkor a kontremin nagyon összezsugorodott volna, mert sok «gyenge bér» maradt volna ki az üzletből. Vajjon ezt nem akarta a tőzsde?

Ez már más.

Erő nélkül bizony nem lehet semmiféle elvi álláspontot képviselni.