Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 3. szám

SZENES ERZSI: Ó MENYASSZONY

Irigyellek téged ó Menyasszony,
aki elhiszed, hogy így rendeltetett
s biztonsággal és bátran lépdelsz a szabad ég alatt
az ősi ritus szerint kifeszitett sátor felé,
ahol megáldja frigyedet a pap.
Homlokodtól bokádig ér a fátyol
s zsenge szivedben nem él még szenvedély.
Lehettem volna én is ilyen
s most itt élek elszakadva idegenben
s nyugtalanságom mint egy ébresztő óra ketyeg és ébreszt folyton és folyton,
nem hágy nyugodtan.
Férfitól-férfiig érek
s mikor legjobban égek értük,
eldobnak mint holmi lim-lomot.
Állandóan méregre s gyilokra gondolok.
Engem nem véd sem Isten, sem törvény
s talán sohasem vonnak fölém békéltető sátrat
sem égi, sem földi kezek,
hogy nyugalmamat megtaláljam.