Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 2. szám · / · FIGYELŐ · / · AMERIKAI IRODALOM · / · Csánk Endre: ANTHONY COMSTOCK

Csánk Endre: ANTHONY COMSTOCK
3.

Aki valamilyen formában rátapint egy népi ösztönre, bizonyos lehet benne, hogy olyan lendületet indít meg, amely őt a magasba röpíti, - de azt nem tudhatja előre, hogy a nagy röpülés hol ér véget. A puritánság sok amerikai lélekben mélyen gyökerezik, a New-England államok, ha a felszínen itt-ott modernizálódtak is, erősen őrzik a «kerekfejűek» szigorú tradicióit, - de ez a szigorúság sohasem agresszív, soha nem megy el addig a fokig, ahol mások, kivülállók életébe való jogtalan beavatkozásnak lehetne tekinteni.

A modern Amerika egyik legérthetetlenebb szervezete, a Ku Klux Klan, szinte kizárólag annak köszönheti létezését, hogy az amerikai nép nagyranőtt kisgyerek, szeret játszani. Imádja a titokzatosságot s a titkok felderítését, a jelmezeket, a sötét fényt, pompát, csak úgy, mint ahogy tömegeiben ez a címet, rangot nem ismerő társadalom, hull legkritikátlanabbul, legájultabb tisztelettel minden cím és rang lába elé. És míg saját személyében mindenki boldog, ha olyan társasághoz tartozik, amelynek céljait vagy legalább szertartásait misztikus fátyol födi, másokban ez az ösztön felháborítja, a bizonytalanság rosszakaratával tölti el, az üldözés vágyát ébreszti fel. Az erkölcstelenség minden formája annál érdekesebb, - s ezzel együtt: annál vonzóbb, - minél ellenkezőbb környezetben él valaki. A nyolcvanas-kilencvenes évek Amerikájának társadalma más szemmel nézve az egyéni szabadság elismerésében az egykorú Európa előtt járt ugyan, de még csak legkezdetén állott annak a fejlődésnek, amely végül, s napjainkban már egészen láthatóan, a családi élet formáinak felbontása felé halad. Az erkölcs, ami alatt ott és akkor még szinte kizárólag nemi erkölcsöt értettek, úgy élt az emberek tudatában, mint a társadalmi rend egyetlen alapja.

Comstock munkájának egyik talpköve ez az ösztön volt, - a másik pedig az a kormányzati igyekvés, amire már céloztunk, hogy a posta s rajta keresztül a mindenkori kormány, azon dolgozott, hogy kezébe kaparintsa a közvéleményt formáló lapok és könyvek ellenőrzését.

A tömegösztön nem bánta, ha az eszközök nem is kifogástalanok, csak meglegyen a mulatsága. Általában nem rótták fel Comstocknak, hogy az agent provocateur fegyvertárát vonultatta fel azok ellen, akiket, mint ő mondotta, el akart távolítani a társadalomból s kevesen háborodtak fel kegyetlenségén.

A newyorki Fifth Avenue leghíresebb magzatelhajtója egy Madame Restell nevű, kanadai származású öregasszony volt, aki szép vagyonkára tett szert és Comstock idejében elhatározta, hogy visszavonul. Hatvanhét esztendős volt. Comstock rongyos ruhában kereste fel és sírva panaszolta neki, hogy felesége gyermeket vár, pedig arra sincs pénzük, hogy maguk jóllakjanak. Az asszony szíve megesett rajta és megígérte, hogy a műtétet - ingyen - elvégzi. Comstock erre letartóztatta, az öregasszony pedig öngyilkos lett.

Newyork felfigyelt és többen megkérdezték Comstockot, nem sajnálja-e, amit tett.

- Miért éppen őt sajnálnám? - felelt a könyörtelen ügynök. - Éppen a tizenötödik ilyen asszony volt, aki miattam lett öngyilkos. Tizenöt bűnös élet elpusztult. Nem kár értük. Talán tízszerannyi ártatlan menekült meg így tőlük.

Comstock halottai között nemcsak a tiltott műtétek mesterei sorakoztak.

1902-ben Ida C. Craddock newyorki gyorsírástanárnő könyvet adott ki, ezen a címen: «A nászéjszaka». Dr. Rainsford, a Szent György templom rektora, levelet írt a szerzőnek, azt hangoztatva, hogy bár minden fiatal férfi és nő elolvasná ezt a szép és okos könyvet, mielőtt házasságra lép. Comstock viszont erkölcstelennek találta a művet és bevádolta íróját. Az esküdtszék tagjainak nem adták oda a könyvet, csak a vádló és a bíró ismertette azt előttük. Az ítélet megállapította, hogy a könyv «kimondhatatlanul obszcén» és elítélte Ida Craddockot. A megbélyegzett nő erre gázzal öngyilkos lett.

- Egy tisztességes, becsületes és jószándékú nőt kergetett halálba, - írta Rainsford Comstocknak. - Nem szeretném, ha az utolsó ítélet napján nekem kellene az Úr előtt számot adnom arról, amit ön cselekedett.