Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 2. szám · / · FIGYELŐ · / · AMERIKAI IRODALOM · / · Csánk Endre: ANTHONY COMSTOCK

Csánk Endre: ANTHONY COMSTOCK
1.

Az «obszcén» irodalom olvasását és terjesztését először Vermont állam tiltotta el, 1821-ben. Nem sokkal később csatlakozott ehhez a rendszabályhoz Comstock szülőföldje, Connecticutt, azután Massachusetts.

Az amerikai joggyakorlat értelmében minden polgárnak joga van bármely törvény megsértése miatt elfogatóparancsot kérni bárki ellen. Egy szép napon egész Amerika megismerte Anthony Comstock nevét, aki lelkiismerete parancsára hivatkozva, börtönbe záratott két írónőt, Victória Claflin Woodhullt és Tennessee Claflint. A két nő bűne az volt, hogy a nyugati mezőkről bukkanva fel, Vanderbilt támogatásával lapot adtak ki, a «Woodhull and Claflin's Weekly»-t s ennek a folyóiratnak közleményei sértették Comstock erkölcsi érzékét.

A háttérben persze sok érdekes politikai motivum is bujkált. Az egyik Claflin-leány, Victória, ismert feministavezér volt abban az időben, sőt az Egyenlő Jogok Pártja 1872-ben az Egyesült Államok elnöki tisztségére is jelölte. Kétszeresen nagy feltünést keltett tehát, amikor a két nő lapjában megjelent egy elvált házaspár házasságának őszinte története. Victória Claflin azt állította, hogy a történetet a felek, Henry Ward Beecher és Elisabeth Tilton, maguk mondották el neki közlés céljából, s ezt az állítását soha meg nem cáfolták. A cikk különben a világon elsőnek vetette fel a «sex-appeal» problémáját, kimutatva, hogy vannak egyes férfiak és nők, akik az ellenkező nembeliek bizonyos csoportjára olyan vonzerőt gyakorolnak, ami «szinte ellenállhatatlan.»

Ezért a cikkért csukatta be Comstock a Claflin-testvéreket. Óvatosságból nem rágalmazás vádját emelte ellenük - hiszen ebben az esetben sor került volna a valódiság bizonyítására - hanem erkölcs elleni kihágást vetett a szemükre. A két írónő egy hónapig ült, tárgyalásra várva, - de közben Newyork életének egyik ismert alakja, L. G. Challis tőzsdeügynök, rágalmazási pert is indított ellenük. Challisról ugyanis azt írta a lap, hogy elcsábított két leányt s még dicsekedett is ezzel. Ezt az ügyet tárgyalta előbb a bíróság, az egész város harsogó kacagása közben. Kiderült, hogy több tanú látta Tennesse Claflint Challissal csókolózni, selyem fehérneműt is kapott tőle ajándékba, - és semmi egyéb nem derült ki.

Még el sem ült a kacagás, ami az egész várost megrázta a furcsa per tárgyalása alatt, mikor új szereplő jelent meg a színen. George Francis Train, ismert különcködő milliomos, Verne Fogg Phileasának eleven mintája, királyok barátja és nők hódoló lovagja, éppen ekkoriban tért vissza nyolcvan napos földkörüli utazásáról. Train, természetesen, azonnal a Claflin testvérek mellé állott és lapot adott ki, amelyben nem kevesebbet követelt, mint azt, hogy azonnal tiltsák be a Bibliaterjesztő Társulat működését, mivel az «az erkölcsöt súlyosan sértő dolgokat közöl kiadványaiban Lótról, Ábrahámról, Dávidról és Salamon királyról.» A cikk nagy feltűnést keltett, hetekig beszéltek róla, de semmi sem történt. Train erre lapjának legközelebbi számában a biblia több fejezetét közölte, szenzációs, óriási címek alatt. A nem túlságosan ízléses kirohanás Comstock malmára hajtotta a vizet: Train bevonult a börtönbe, majd a tárgyaláson - védője indítványára - azon a címen mentették fel, hogy nem normális.