Nyugat · / · 1931 · / · 1931. 1. szám · / · FIGYELŐ · / · FILM
Richard Evelyn Byrd, nem hiába ármányos amerikai, elröpült a Déli Sarkra, a lakatlan hatodik világrészt belesűrítette egy filmtekercsbe és hazahozta. Amíg odajárt az Antarktikán, tizennégy hónap alatt tizenötezer rádióüzenet jött és ment - repülőgépről repülőgépre, hajóra, Zeppelinre, meg vissza, szállt a szó a világürben, a «szomszédos» Új-Zealandtől (4000 km.) el egészen Grönlandig, amely már csaknem olyan távol van, hogy ha még messzebb volna, már közelebb volna.
Nem tudjuk, mit csodáljunk jobban Byrd délsarki expediciójában: a repülőgépet-e, a rádiót, a mozgóképet, vagy - ama sokat emlegetett véges emberi elmét, amely mindezeket feltalálta és még mindig nem akar véget érni. (Bellamy álomba dermedt embere, ha ma felébresztenék, bizonyosan azt hinné, legalább egy évszázaddal túlhaladta a 2000. esztendőt. Nem hinné el, hogy csak 1930-ból «pillant vissza» 1887-re.)
Amikor Byrd (1926-ban) felbukkant Svalbardban és másfél nappal megelőzte Amundsent az Északi Sarkon, olyan hírek terjedtek el, hogy a nagy norvég utazó bosszúsággal fogadta Byrd elsőbbségét. Ez a vád alaptalan. Amundsen volt az első, aki szerencsét kívánt amerikai kollégájának s ha történetesen Byrd nem érkezik meg a várt időre, Amundsen bizonyosan elindul megmentésére a készen álló Norge léghajóval. Akik az irígység és féltékenység vádját sütik a norvég sarkutazóra, a maguk mértékével mérnek.
Az amerikai repülő különben nem is volt versenytársa Amundsennek. Amundsen sokkal többre vállalkozott akkor: a Norge léghajón átszelte az egész északi gömbsüveget Európából a Sarkon át Amerikába, a befagyott tenger felett. Hazatérőben diadalmenetben vitték végig Amerikán.
New Yorkban Byrd vezette az ünneplő tömeget! Byrd sem volt féltékeny norvég mesterére. Barátságuk bizonysága, hogy Amundsen a Déli Sarkot megjárt szánját odaajándékozta Byrdnek. Amundsen szánja a nagy utazó halála után sokezer kilométeres sínpárt rakott még le az Antarktika havában.
Byrd délsarki mozgóképe azt a vágyat kelti az emberben, vajha ilyen mozgóképekből tanulta volna az iskolában a többi öt világrész földrajzát is: ilyen ragyogó, valósággal
A képekből - igen. De nem a feliratokból. A képek magyarázó szövege nem méltó sem Byrd repülőútjához, sem a mozgókép-felvételek páratlan, elbűvölő szépségéhez. Mc Kinley kapitány mozgóképei nemcsak a tájakat, eseményeket pergetik le előttünk,
A feliratok nyelve valósággal gyermeteg, néhol egyenesen ponyva-irodalom ízű. Hamis páthosz kong benne, terjengős, lapos, semmitmondó! Műveletlen, sőt művelhetetlen nézők szellemi igényéhez, szájaízéhez szabták ezt a szöveget.
Byrd és társai - ezek a nagyszerű emberek - életüket kockáztatják, esztendőket áldoznak, az expedició többmilliós költségéről mit sem szólva. Megoldják a szinte emberfeletti feladatot. Hazahoznak egy kincset érő tudományos filmet. És akkor jön a szövegíró és agyoncsapja a filmet. Teletűzdeli a feliratokat tévedésekkel, félreértésekkel, tárgyi és nyelvi hibákkal. Terjengős és mégis szűkszavú ez a szöveg. Mintha csak az lett volna a szövegíró elve - alighanem az eredetié is, nemcsak a magyar fordítóé -, hogy világért meg ne tanuljon a néző semmit, amit nem tud vagy rosszul tud. Hadd
Értsük meg végre, hogy a
Még a nyílt tengeren imbolyog a hajó, megjelenik a vásznon a magyarázat, hogy a Déli Sark már csak 2400 kilométer. Tüstént érzi a gondolkodó néző, hogy nem a
A téli szálláson, Little Americá-ban négy hónapig tart a téli éjszaka. Négy hónapig nem kel fel a Nap. Ez hatásos. A film-felirat 24 órás éjszakáról beszél. A 24 órás éjszaka izgalmáért nem kell olyan messzire menni. Ezt átélhetjük Norvégia északi városaiban.
Olvassuk a vásznon, hogy
A jégpáncél nem
A színháztól, beszélő mozitól, gramofontól méltán elvárhatjuk a helyes magyar beszédet, a mozilepedőtől pedig - a helyesírást.