Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 20. szám · / · FIGYELŐ · / · KÖZGAZDASÁGI FIGYELŐ · / · Móricz Miklós

Móricz Miklós
ROMÁNIAI BANKTÖRVÉNY

Romániában újra aktuálissá tették a banktörvény tervezetét, amelyet néhány évvel ezelőtt már tárgyalt és el is vetett a pénzintézetek valamennyi egyesülete. A reform alapgondolata az, hogy a kis intézeteket meg kell rendszabályozni; lehetően összeolvasztatni, nagyobb egységekbe forrasztani, mert a kis intézetek nem olyan megbízhatóak, mint a nagyok. S ez a reform-gondolat ugyanabból a forrásból fakad, mint annyi más román gazdasági reformterv: abból, hogy a regáti gazdaságpolitika nem ismeri Erdélyt.

A kis intézeteknek, mint az egész pénzintézeti szervezetnek és pénzintézeti politikának is, egészen más a szerepe, a jellege Erdélyben, mint a regátban. Régi megállapítás, hogy a regátban a bank-típus fejlődött ki, amelynek a lényege az, hogy ezek az intézetek a tőkét bankhitelek formájában szerzik meg és így osztják el a hitelt igénylő közönség között, Erdélyben ellenben a takarékpénztári típus az általános, amelynek a tőkéje a kis összegekben a nagyközönség köréből eredő betétekből táplálkozik. A mai Románia két legfontosabb tagjának, a regátnak és Erdélynek nagy ellentétei a pénzintézeti szervezet tekintetében ebből a különbségből származnak.

Ez az oka annak, hogy a regátban a kis intézetek szerepe más, mint ideát. Ott az öt millió lejnél kisebb alaptőkéjű intézetek a pénzintézeti egész vagyonnak csak 3.8%-át kezelik, Erdélyben 23.1%-át. S ott a kis intézeteknél az alaptőkének egy lejére csak 1.46 lejnyi takarékbetét esik, Erdélyben ellenben 7.2 lej. De viszont ugyanakkor Erdélyben 11 milliárd volt a takarékbetétek mennyisége s a regátban, több mint háromszor akkora bankvagyon mellett csak 9,2 milliárd. Erdélyben minden bank egyforma intenzítással gyűjti a betétet, s a legnagyobb intézet sem volt túl az 50 milliós alaptőkén, a regátban ellenben 100 milliós alaptőkén alul nincs betét és ott is lényegtelen az erdélyi arányokhoz képest. Amíg egy erdélyi kis intézetnél a betétek az alaptőkének a hétszeresét is meghaladták, a regátban még száz milliós alaptőkén felül sem érték el az alaptőkének háromszorosát.

Ha a román gazdaságpolitika ezeket a tényeket átgondolja, rájön, hogy más az erdélyi kis intézet és más a regáti, amely igen gyakran csak egy kisebb vállalakozó érdekcsoport pénzének gyümölcsöztetését jelenti, pénzintézeti formában. S ha ez a különbség megfelelően érvényesül a hivatalos román pénzintézeti politikában, akkor majd a bankreformot is úgy fogják végrehajtani, hogy a regáti kis intézetek számára a nagyobb intézetekbe való felszívódás útját nyissák meg. Erdélyben ellenben minden eszközzel segítségére siessenek a kis intézeteknek.

Erdély gazdasági szervezetét eddig is csak ezek az intézetek tudták forgótőkével táplálni. Erdély sokkalta kevesebb tőkét kapott a regáttól az eltelt tizenkét év alatt, mint amennyire ahhoz szüksége lett volna, hogy gazdasági erejét abban a mértékben fejlessze, ahogy azt tőle éppen a regáti gazdaságpolitikai is várta s a kis intézetek betétgyűjtése nélkül gazdasági értelemben teljesen el kellett volna sorvadnia. Az a bankreform tehát, amely megakadályozná az erdélyi intézetek fejlődését, egyúttal az erdélyi gazdasági területnek a legszükségesebb tőkétől való elzárását is jelentené, a pótlásnak minden kilátása és lehetősége nélkül.