Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 19. szám · / · FIGYELŐ · / · KÖZGAZDASÁGI FIGYELŐ

Móricz Miklós: A TÉBE gyűlése

A Nemzetközi Fizetések Bankja megállapodott Kreugerrel, a svéd gyufakirállyal, hogy a nemzetközi pénzügyi műveleteknél egymással egyetértően fognak eljárni. Kreuger a svéd gazdasági élet élén áll és a svéd nemzet összesen öt és félmillió lelket számlál. - A magyar pénzügyi szervezet nem arról nevezetes, mintha nagyon magasra fejlődött volna, hanem arról, hogy a mienknél szétmorzsáltabb pénzügyi szervezet alig van Európában. A TéBE ennek az atomizált pénzügyi és hitelhálózatnak az integráló szerve, különösen amióta nemcsak budapesti, hanem országos szervezetté fejlődött. Mostani lillafüredi kongresszusának is éppen ebből a szempontból van és lehet jelentősége. Milyen egységes erővé tudja egybefogni a magyar bankszervezetet, amely nemcsak abban az értelemben lehetne hatalom az országban, ahogy csakugyan az is. A pénzintézetek szerkezete egyszerű, működésük egyértelmű, hálózatuk teljes, nagykereskedelmi és kiskereskedelmi fokozataik meglehetős kiegyenlített harmóniában vannak egymással. Ilyen anyagot nem nehéz szervezni, különösen ha a szervezés lelki feltételei már úgyis megvannak abban az általános túlbecsülésben, amit a magyar társadalom a közhivatalokról legjobban a pénzintézetekre vitt át.

A miskolci gyűlés is ebbe a tiszteletbe van beleágyazva és ebből születik az a várakozás is, amely azt fogadja. Ma, amikor bajainkat úgy is fogalmazhatjuk, - gazdasági értelemben, - hogy tőkehiányban szenvedünk, mindenki azt várja, hogy vajjon Lillafüreden megnyilatkozik-e valamilyen módon az a tőkeerő, amit a magyar pénzintézeti hálózat jelent? Vajjon az ország gazdasági önbizalmának az ébresztése indul-e itt meg? Vajjon az országos gazdasági önsegélynek a munkája folytatódik és tudatosítódik-e Lillafüreden? Vagy itt is újabb igényeket fognak majd összegezni és újabb követeléseket számlázni, - mindig valakivel mással szemben?

Nem vagyunk túlkövetelők. Tudjuk, hogy a közös szervezetek nagy belső nehézségekkel küzdenek és saját tagjaikkal szemben csak az a sérelmi politika igazolja őket, amelynek a tagok nevében ők a kifejezői a társadalom többi rétegeivel és szerveivel szemben. Elsősorban védelmi alakulatok ezek s hosszú út az, amíg innen odáig juthatnak, hogy a közös erőnek nemcsak az ellentállásban és a tiltakozásban, hanem tervek kiformálásában s az építésben is vezetőivé és közös erőnek a kifejezőivé legyenek. Pedig kifejlődésük ezen a ponton kezdődik el és országos jelentőségük is csak ezen a ponton támad.

Kíváncsian várjuk, hogy a lillafüredi TÉBE az ország TÉBÉ-je-e, vagy csak a pénzintézeteké? Integráló szerv-e, vagy csak védőfal, amelyet a pénzintézetek a maguk érdekei köré húznak, hogy azokat élesen elkülönítsék minden más érdektől?