Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 19. szám · / · FIGYELŐ · / · LENGYEL IRODALOM · / · Mohácsi Jenő: ÚJ LENGYEL ELBESZÉLŐK

Mohácsi Jenő: ÚJ LENGYEL ELBESZÉLŐK
Juljusz Kaden-Bandrowski novellái - Horen-Verlag, Berlin-Grunewald

Barcz tábornok és egyéb regények szerzője e novelláskötetben kendőzetlenül magát adja. Gyermek-énjét, megvilágítva a legkülönbözőbb környezetek reflektoraival, takargatva a legválogatottabb családi vonatkozások álarcaival, csupán azért, hogy annál őszintébben mutassa meg azt a fiút, akiből íróvá lett, minden erényével és gyermekes amoralitásával.

Mesteri mű mindjárt az Istenek című. Az apa faszobrok faragója, mesterember, akiből igaz, átszenvedett művészet kívánkozik. Ahogy idegenül él a családban, mely ebek harmincadjára jut, ahogy mániákusan csak az elképzeléseivel babrál, míg körülötte minden tönkrezüllik: százszor megformált téma. De ahogy ez az iparos a nála megrendelt keresztfája alatt összeroskadó Krisztust a maga képére faragja meg, ijesztően, emberien, síró komorságban, amint valamikor kis fia temetésén vánszorgott a koporsó után, és ahogy ebbe a művészi akarásába zuhan végképpen minden fennmaradási ösztöne: ez tragikus. Annál inkább az, mert az író az én-formába belecirkalmazza a környékező élet minden kacskaringósságát, kiegészítő hangulatul.

Kitűnő és bravúros a Politika című hosszabb novella. Itt a fiú apja krakói ügyvéd és föl akar lépni képviselőjelöltnek. (Még az osztrák világban vagyunk.) A Ryneken, a krakói körtéren véres tüntetés lesz a nincstelenek ágaskodásából, mindenféle ember jár az ügyvédékhez vendégségbe, régi barátok elidegenkednek, végül az ujonnan megválasztott parasztképviselők ülnek asszonyukkal az ügyvéd előkelő asztalánál, ami az öreg szolgát arra bírja, hogy elhagyja a lesilányult úri házat. Mindezek az események pedig - és ez Kaden-Bandrowski nagy írói bravúrja - bevetítődnek a gyerekszobába, ahol a fiú öccsével plékatonaharcokat ví és minden izgalmat a felnőttek világából nagy verekedésekben és gyűlölködésekben reagál le. Bámulatos és minden látszólagos könnyedsége mellett mély novella.

A harmadikban az apa színigazgató, akinek semmi sem sikerül. A serdülő fiú beleszeret egy alsóbb kasztból való gyereklányba, annak kedvéért halálosan megbántja beteges édesanyját és robusztus önzésében, valami pillanatnyi hangulatban anyja halálát is kívánja. Megrendítő gyónás ez a novella, nem hangjában ugyan. Lélektanilag mélyrejáró írás, anélkül, hogy a modern elméletek hatásának még csak árnyékát is mutatná.

Ebben Az utolsó névnap-ban éreztem valamit, lágy elérzékenyülést a sorok között, puhaságot, hogy azt kell mondanom: talán csak lengyel írhatta.