Nyugat · / · 1930 · / · 1930. 16. szám · / · FIGYELŐ · / · AMERIKAI IRODALOM

Reichard Piroska: THE GIRLS
Edna Ferber regénye

Amerikának egy másik írója, Booth Tarkington, kit újabban Európában is egyre jobban ismernek és elismernek, Women című kötetében egész sorát rajzolta meg a vagyonosabb középosztály nőtípusainak. E regénynek alig minősíthető mű lazán összefűzött fejezeteiben a férfiak csak mellékalakok, szinte csak rekvitizumok a női arcok hátterében. S mint ügyes fényképész egy csoportképen: Tarkington úgy állítja be alakjait, hogy hasonlóságaik és különbségeik összerendezése által mindenik minél plasztikusabban kiemelkedjék. Ami történés van könyvében, csak arra való, hogy csoportképét mozgóképpé változtassa: csak alkalom rá, hogy megforgathassa és több oldalról bemutathassa szereplőit.

Bizonyára nem véletlen, hogy Edna Ferber regénye ugyane társadalmi rétegbe vezet. Lent, ahol a megélhetés küzdelme felemészti az életet és fent, ahol az anyagi gondtalanság csúcsain szinte elvész az emberi kapcsolatok súlya, e válságos évtizedek kusza problémaszövedékéből nehezebb lenne kibontani és tisztán felmutatni azokat a szálakat, melyek főkép a női élet kérdéseiből sodródtak.

Edna Ferber «A lányok»-ban szorosabb kompozícióban, folyamatosabb történet keretében egy család három nemzedékének nőalakjait fogja össze. A három Charlotte történetét beszéli el: a hetvennégyéves vénkisasszonyét, unokahúgáét, kit egy elevenebb kor köznapi ízlése Lottie-nak nevezett el s ennek unokahúgáét, a tizennyolcéves Charley-ét, kinek nevében szintén kifejeződik a maga szabadabb évtizedének férfias külszínre törekvő irányzata.

Charlotte életének egyetlen eseménye pár hét alatt játszódott le. Nagyon fiatalon megszeretett egy fiut, aki valahonnan Chicago szegénynegyedének mélyeiből bukkant elő. Kitör észak és dél nagy polgárháborúja s mikor Charlotte a harctérre induló csapatban meglátja titkos vőlegényét, önfeledt kétségbeesésében nyilvánosan megcsókolja. A fiu elesik. A közvélemény s még inkább a család megbotránkozásán megtörik Charlotte asszonyi élete; többé semmi sem történhet vele, de hosszú magános évei során érzésben és gondolkozásban fölényes emberré fejlődik. Egész életét a családi házban éli le külső megkötöttségben és belső szabadságban, konzervatív hajlamú és zsarnoki természetű - tehát belső megkötöttségben és külső szabadságban élő - nővére mellett, aki Lottie anyja.

Charley magátólértetődőn és öntudatosan éli a maga fiatal életét; részben az ő lázító példája, részben pedig Charlotte lényének szavakban ki sem fejezhető kisugárzása szítja fel lassan-lassan az elnyomott és egyébként is passzív természetű Lottie-ban az akaratot és a bátorságot a maga sorsának intézésére.

Charley vőlegénye Charlotte egykori szerelmesének unokaöccse. A két család között még mindig nagy a társadalmi különbség, de Charley nagyanyja heves tiltakozása ellenére boldog büszkeséggel hajlik meg vőlegénye szellemi fölénye előtt. A fiu a világháború folyamán Franciaországban pusztul el és Charley szívében egy tökéletes szerelem emlékével tovább tudja élni a maga emberi és női életét.

A regény három főalakjának benső rokonságuk ellenére is oly különböző sorsa szinte egyetlen léleknek története a környező társadalom három egymásra következő korszakában. S egyszersmind szinte egyetlen léleknek hármas vetülete a három emberi életkorban a jelen síkján. A cselekmény erőszakoltság nélkül hajlik vissza a kiindulópont fölé: Charlotte titkos vőlegényének halálától Charley vőlegényének elestéig; de Charlotte sorsa nem lehet többé Charley sorsa, mert Charley lelkében cselekvő akarattá szabadultak fel azok a rejtett energiák, melyek Charlotte hosszú élete folyamán éppen csak öntudatra ébredtek. A szerkezetnek e spirális vonala erősen érezteti az élet ritmikus rohanásában az örök ismétlődést és az örök különbözést minden ismétlődésben.

A regény háttere Chicago. Edna Ferber néhány vonással úgy tudja megrajzolni Chicago multját, jelenét, ahogyan azt csak azok láthatják, kikben minden részlet elevenen élt, mielőtt az emlékezés folyamata a lényeges vonásokra egyszerűsítette le a képet. Ebben az amerikai keretben, Chicago szétterülő, feltornyosuló, hajszolt életében, a szegények és bevándoroltak közepette, a bennszülött középosztály kis szigete a maga gőgös elfogultságaival és merev, szabályozott életmódjával megdöbbentően - vagy, ha úgy tetszik - kacagtatóan európai.

S van még valami e regényben, ami - örvendetesebben - Európára emlékeztetne, ha újabban Amerika regényíróinak egész sora nem mutatná a művészi szándéknak és irodalmi eszközöknek ugyanezt a tisztaságát.