Nyíl a fehér szekfű, nyíl már az esőbe szerelmes nárcisz, nyílnak már a hegyi liliomok. Nyílik már a leány, rózsák rózsája, s a szívben a fiatal vágyak drága virága kihajt. ...Óh ragyogó, zöldfürtő mezők, be hiába nevettek! Szebb csokor ő, mint méz-illatu bokraitok.